Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Nagy szellemek találkozása Máriafalván

Míg a tömeg nyüzsgött, mozgott, körbevették az újonnan érkezőket, addig a kis csoport - a prímás és kísérői - kisétált a székelykapun át az utcára. S ott történt meg a nagy szellemek találkozása. A hercegprímás felnézett az épület falán elhelyezett márvány emléktáblára, amely báró Apor Vilmosnak, az épület alapítójának emlékét örökítette meg. Pillanatra megállt, szemeit erősen a táblára szegezve így fohászkodott: Vilmos testvérem, te régi, jó harcostársam! Te már a boldog vértanúk társaságában élvezed az Úristen jóságát odafenn a mennyekben! Segíts nekem, mert az én nehéz utam most következik. Segíts nekem, hogy a te utadat én is becsülettel végig tudjam járni. És ha az Úr nékem is a te sorsodat szánta, fogd kezem, adj erőt a mártíromságot tisztességgel elviselnem! Ámen. Ekkorra a két kocsi, amelyen érkeztek, előállott, s még egy pillantást vetve a zarándokok tömegére, elindultak visszafelé. És ez az út, ha nem is a mártíromsághoz, de annak evilági változatához, a hosszú, kínos rabsághoz vezetett. Mindszenty Józsefet, az ország hercegprímását pár hónap múlva egy szégyenletes koncepciós per alapján bebörtönözték, s csak 8 esztendő múltán, az 1956-os szabadságharc hozta meg az ő szabadulását is. A késve érkezett csorvásiak, akik hamar a gyülekezet középpontjába kerültek, elmondták, milyen össze-visszaság volt az egész megyében. A Gyulát mutató útjelző táblák mindenhol Mezőhegyes irányába fordultak, az útelágazásoknál útmunkás ruhába öltözött emberek terelték el a forgalmat, díszítették fel politikai képekkel, feliratokkal a Gyulára igyekvő zarándokok kocsijait, így azután megtörtént, hogy a búcsúsok egy része, aki nem értette, miért is történt mindez, a Rákosi- és Sztálin-képek alatt ájtatosan énekelte, hogy: Boldogasszony Anyánk, Régi nagy Pátrónánk! Nagy ínségben lévén, így szólít meg hazánk: Magyarországról, Édes hazánkról, Ne felejtkezzél el szegény magyarokról!... S a mellettük elrobogó kocsikról elhangzó forradalmi dalok a tavaszi szélben összefonódva a máriás énekekkel híven tükrözték országunk akkori helyzetét. Az összegyűlt zarándokok, régiek és újak összeszedték megmaradt kis elemózsiájukat, egymást kínálva jó étvággyal elfogyasztották azt. Majd amikor kiderült, hogy a csorvási kocsiknak - a két háborúból kimustrált ZIL-nek legfeljebb csak Csabáig elegendő az üzemanyaga, a motorszerelő Tóth Gyula segítette ki őket egy fél hordónyi benzinnel, amit az orosz katonáktól kapott kocsijuk megjavítása fejében. így végződtek a gyulai Mária-napok 1948. április 25-én.