Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)
Nagy szellemek találkozása Máriafalván
nővér volt növendékei az utak mentén összegyűjtöttek. Ezek az akkori kis óvodások a Mária-napok idején már serdülő gyermekek voltak, s virtusból is megbirkóztak a sokszor 50-60 kg-os terméskőtömbökkel, mire a szükséges 23 m 3-nyi mennyiséget összegyűjtötték. Hogy miért éppen egy lourdesi barlanggal akartak megemlékezni a jó kedvesnővér halálának 10. évfordulójáról? Hát azért, mert Apor bárónak, a nagy alapítónak erre az időre esett halála 3> évfordulója. Mivel a báró úr annak idején sokat mesélt arról az erdélyi kis lourdesi barlangról, amely előtt ő gyermekkorában oly sokat imádkozott (amelyet azóta a románok elpusztítottak, de egy mását a gyulai parókia parkjában felállították), hát a máriafalvi hívek ezt a két megemlékezést szerették volna egybekapcsolni, s mi sem jött jobban a szép ünnepi megemlékezéshez, mint a Mária-napok. A székelykapus, haranglábas kis napközi udvaron álló hatalmas diófája árnyékában szépen meghúzódott az a terméskő barlang, a szép Szűz Mária és Bernadett szobrával. Igaz, még az egészet eltakarta a sárga-fehér lepel, de majd, ha a menet ideér, megtörténik a lelep-lezés egy kis ünnepség keretében. És a gyulai Mária-napoknak ez lesz a befejező ünnepsége is. A nagy tömeg egy része kívül rekedt az utcán, s csak onnan figyelt, amíg Dudás püspök az avatást végezte. De az éneklésbe ők is belekapcsolódtak. Amíg a hívek ájtatoskodtak, egy részük már le is pihent a hűs fák árnyékában, két gépkocsi állt meg egy pillanatra az épület előtt. Útiruhás, elegáns pap-féle emberek szálltak ki belőlük. Pár percig gyönyörködtek a székely-hangulatban, majd lassan besétáltak, s a most leleplezett kis barlang előtt áhítatos imába kezdtek. Közülük az egyiknek fején kis bíborsapka feszült. A barlang mellé érve egy imazsámolyra roskadt, s elmélyülten imádkozott. Közben kint, az országút csendjét erős motorzúgás verte fel. Két teherautó állt meg a székelykapu előtt. A szemlélőkben szinte megállt a szívverés is! Hatalmas Rákosi-, Gerő-, Sztálin-képek díszítették a kocsit. Körben feliratok: Azé a föld, aki megműveli; Vesszen a klerikális reakció; Éljen Rákosi stb. Amint lenyílott a kocsik hátulja, gyűrött ruhás, kissé megfáradt emberek, asszonyok, gyermekek ugráltak le róluk. Az udvaron is nyüzsgés támadt. A kocsikat észlelő férfiak - provokációra gondolva - a kapu felé húzódtak, hogy ha kell, hát kéznél legyenek. Az imént érkezett, útiruhás pap-féle emberek is közekebb húzódtak térdeplő, imádkozó társukhoz, mintha védelmet akarnának nyújtani neki. S ekkor csoda történt! A kocsikról leugrálok a padok alól előhúzott zászlórudakra színes templomi zászlókat varázsoltak, két fiatalember - kabátját kigombolva - leengedte fekete reverendáját, két ügyes kislány valahonnan szép, hímzett stólát tett a nyakukba, majd a kocsiról leszállt emberek - lehettek
