Farkas Sándor: A jó pásztor és övéi (Gyula, 1997)

Elhangzott a szó

nagyon drágán kell majd megfizetnünk ezért a kis boldogságért!... Minden esetre, ha majd lehet és lesz egy kis időm, én is megkereslek benneteket a Hargita lábánál. Forró kézfogások után - miközben a friss ismeretség után a fiatal lányok és a fáradt katonák „forró öleléssel" búcsúzkodtak egymástól - a katonák kerékpárra szálltak. Indulás előtt a fiatal zászlós még visszaszólt az integető báróhoz: - Kedves Vilmos bácsi! Mit tetszik üzenni a csíksomlyói Máriának? - Kérjétek meg őt, édes fiam az én nevemben is, hogy ezután titeket is vegyen fel védencei sorába, és vigyázzon rátok is áldásosztó kezével!... Könnyek csillogtak a búcsúzó lányok szemében, de csillogott a báró úr szeme is. Most már be kellett fejezni az összejövetelt, amely műsoron kívül egy kissé megnyúlt. Lassan búcsúztak a vendégek Máriafalvától, de fülükben még mindig ott csengett: Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenem!...Amint elbúcsúztak egymástól - egy eredményes nap után -, egy szerény kongreganista leány, Nusika, a menyasszony odasündörgött a báró mellé, s szégyenlősen, halk hangon kérlelte a főpapot, hogy a jövő szombati esküvőjükön tisztelné meg őt és családját a református templomban, majd utána szerény kis vacsorájukon. - Köszönöm a megtisztelő meghívást kedves gyermekem, de legjobb akaratom szerint sem valószínű, hogy ott tudok lenni, mert Debrecenbe kell éppen akkor mennem, egy nagyon fontos tárgyalásra. De ha csak egy módom lesz rá, ott leszek! Szép esküvője volt Nusikának. A 150 esztendős református templom majdnem félig megtelt a násznéppel, az érdeklődőkkel. HarsányiPál, a nagytiszteletű esperes, felsőházi tag végezte a szertartást. Őszinte, meleg szavakkal indította el a fiatalokat az élet nehéz, göröngyös útjára. Külön kihangsúlyozta, hogy a magyar hazának szüksége van az egészséges gyermekekre, azért vállalják a fiatalok a gyermekáldást is. Nemcsak ruhája volt igazi magyar, vitézkötéses atilla, hanem beszéde is jó zamatos, magyar kiejtésű, igazi református lelkészhez illő. Imádságait oly ékesszólással tudta elmondani, hogy akikért az szólt, bizton érezték, hogy az Úristen valóban meg is hallgatja azt. Esküvői szertartását az esperes úr a megjelentek megáldásával fejezte be. Még a kántornak kellett volna valami szép éneket elénekelnie, amikor a kóruson kis nyüzsgés támadt. Olyan, mint amikor egy-egy kar áll fel, közös éneklésre. Az is történt. Egy leánykórus állt körbe egy - a közönségnek háttal