Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
II. A sztálinizmus mélypontján. A beszolgáltatási rendszer 1948-1953 június
egyébként földje se a 25 holdat, se a 350 aranykorona-értéket nem érte el. 62 A kulákhatár ügyében továbbra sem volt világos a helyzet vidéken, s ezért maga Rákosi vállalkozott újfent a határ megvonására. Nos, vállalkozása nem sok sikerrel járt, sőt csak kiteljesítette a zavart. A kérdésre, hogy ki a középparaszt, Lenin szavaival válaszolt: az, akinek az önellátáson túl időnként feleslege van és néha bérmunkást is alkalmaz. De hozzátette, aligha cél nélkül és épp a 25 holdas határ kijelölése után: Németországban a határ 9-19 kh... 1947 - 48 fordulójától - mondta - Magyarországon is megérett a helyzet a kulákok elleni harchoz; ugyanakkor figyelmeztetett, hogy a párt politikáját vidéken rosszul hajtják végre: elhanyagolják a szegényparasztra való támaszkodást, és fő hibaként összekeverik a középparasztot a kulákkal, s ezzel az ellenség kezére dolgoznak. Ám Rákosi nem említette: a zavaros helyzet előidézői kormányzati rendeletek voltak, melyek természetesen nem jelenhettek meg a pártvezetés jóváhagyása nélkül! A vezetés hibáiból eredő bajok okaként az önállótlan végrehajtókat tenni felelőssé - e párton belüli, Rákosiékra jellemző politikának még sajnálatosan nagy jövője volt az elkövetkezendő években... Rákosi egyébként elismerte, hogy a kulákhatár meghúzása nehéz, hiszen 10 hold jó föld felér 50 hold gyenge földdel, a mereven meghúzott határ mégiscsak érvényben maradt. (Magyarországon - ezt meg kell említeni - kb. 450-500 aranykorona értékű föld volt az, amit már nem lehetett zömmel családi erővel megművelni.) Rákosi egyébként mindjárt maga is hozzájárult a helyzet zavarossá tételéhez: határtól függetlenül kuláknak tartotta azt, aki egyházközségi tisztet viselt, aki nem adta lányát középparaszthoz, aki földművelésen túl spekulált, kupeckedett vagy állandó bérest tartott stb. így aztán határ ide- vagy oda, a kulákká nyilvánítás előtt tárva lett a kapu, hiába idézte Rákosi Lenin hibákat ostorozó szavát, miszerint a kuláknak szánt ütést sokszor a középparaszt kapta... Rákosi végezetül kiadta a kulákok elleni harcot élezni akaró jelszavát: "A kulákra csak a kemény kéz hal". 63 Ezek után nyilvánvaló, hogy a helyi végrehajtó szervek lényegében úgy értelmezték az ellentmondó rendelkezéseket és nyilatkozatokat, ahogyan akarták. Arról pedig Rákosiék gondoskodtak, hogy a helyi akarat minél inkább szélsőbalos legyen. A kemény kéz bizony olyanokat is ért, akiket csak a rendeletek tettek, papíron, ellenséggé. Érdemes idézni azt a kimutatást, melyet a Közellátási Hivatal készített, nyolc megye 64 adatainak feldolgozásával. E szerint a nyolc megyében 25 kh vagy 350 aranykorona értéket meghaladó földje 8.158 gazdának volt (az összes gazda 3,14%-a): ebből azonban 1.570 földje maghaladta ugyan a 25 kh-at, de nem érte el a 250 aranykoronát sem. Nagy aránytalanságok alakultak így ki vidékenként: a többnyire jó földű Biharban pl. 1.492 kulákból csak 162 földje maradt 250 aranykorona-érték alatt, de a homokos Szabolcsban már 1717 kulákból 901-é! 65 - Országosan és összesen 62. 4000/1949. Korm. sz. r. - MK 91. (ápr. 30.) E rendelkezés éle a nem kizárólag mezőgazdasági foglalkozású polgári-értelmiségi rétegek (melyek földjüket nagyrészt bérmunkában műveltették) kiszorítására irányult. 63. SzN 1949. márc. 6. (Rákosi beszéde az MDP KV ülésén) 64. Fejér, Nógrád, Szabolcs, Esztergom, Csanád, Bihar, Bács-Bodrog és Sopron 65. 1948 n.n. - UMKL- Szobek 21. t. A 8.158 kulákból 1.960 földje nem érte el a 25 holdat, de értékesebb volt 350 ak.-nál.
