Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
II. A sztálinizmus mélypontján. A beszolgáltatási rendszer 1948-1953 június
ben volt megoldható); a kolhoztagok ott is érdektelenek voltak a jobb termelésben. A mezőgazdaság beruházási részesedése ott az első ötéves terv idején, a kollektivizáláskor 17% volt (mint itt a hároméves tervben és az ötéves terv első variációjában) - láttuk: Rákosiék nálunk mindössze 13%-ot juttattak végül a mezőgazdaságnak! 1933 után fokozatosan javult a szovjet mezőgazdaság ellátottsága, ám 1933-42 közt is az ipar növekedése évi 17%, míg a mezőgazdaságé csak 4% volt. 28 A fenti, az 1951-es pártkongresszuson megfogalmazott tervszámokat a tényekkel szembesítő adatsor után már csak két alapvető összehasonlítást teszünk: a nemzeti jövedelem 1949-54 között 120-140% helyett 50%-al nőtt. Az életszínvonalnak program szerint 50-55%-kal kellett volna emelkednie, ezzel szemben az átlagos reálbér 1954-ben kb. 10%-al volt az 1949. évinél magasabb (miközben volt év, az 1952-es, amikor a reáljövedelem mélyen az 1949-es szint alá esett...): összességében 1950-54 közt az életnívó emelkedéséről egyáltalán nem beszélhetünk. Meg kell jegyezni, hogy a forrásul vett statisztikák általában folyó áron számolnak; ha az értékeket 1949. évi forintban számolnánk át, lényegesen rosszabb lenne a tervteljesítésről, ill. a lemaradásról alkotott kép. 29 A csőddel fenyegető s egyre szaporodó, 1952-ben már félreérthetetlenné váló jeleket a vezetés továbbra sem látszott figyelembe venni. 1952-53 fordulóján, az időszak legsúlyosabb pontján sem olvashatunk a Szabad Népben jelentősebb bajokról, gondokról - szó esett néha az alapanyag-termelés nehézségeiről, a munkafegyelem hiányosságairól vagy az időjárás kedvezőtlen alakulásáról, de egészében végig a töretlen optimizmus hatotta át a vezetők megnyilatkozásait. A gazdaságpolitika módosításának igénye halvány utalás formájában sem jelentkezett. Érdemes megemlíteni, hogy pl. a KSH jelentése a - mélypontot jelentő - 1952-es tervteljesítésről egyetlen alapproblémát sem említett meg... 30 A mezőgazdaság közgazdasági helyzete így lényegében változatlan maradt 1953 nyaráig. Lényegében együttesen megoldhatatlan feladatokkal terhelték meg: a gazdasági következményekkel alig számoló politikai döntés alapján zaklatott ütemben kellett folytatni a kollektivizálást, fel kellett számolni az árutermelő gazdagparasztságot, de közben fokozni az árutermelést - eleget téve a feszített tervezés velejárójaként folyton növekvő beszolgáltatási előírásoknak, miközben állami támogatás nem létezett, sőt az erőltetett léptékű iparosítás egyik fő finanszírozója, az elvonás jellegű adó- és árrendszer révén, éppen a mezőgazdaság volt. 31 28. Vági Ferenc: A szovjet mezőgazdaság fejlődése és távlatai. Bp. 1963. 9.29. A forint vásárlóereje 1946-49 közt 40%-kal csökkent, 1955-re pedig harmadára esett. (Áralakulás... 3.) Az 1951-es pártkongresszus határozatait ld.: SzN 1951. márc. 3. Vö.: Gerő Ernő elvtárs beszámolója a Magyar Dolgozók Pártja II. kongresszusán 1951. febr. 28. (az MDP KV kiadása) ill. SzN 1951. márc. 1. 30. SzN 1953. jan. 10. 31. Az 1948 - 53 közti gazdaság- és agrárpolitikához vö. (a teljesség megközelítő igénye nélkül): Berend 1979., Pető-Szakács 95.-, Orbán 1972. 65.-, Simon Péter: A párt agrárpolitikája a szocializmus lerakásának időszakában (in. Agrárpolitika és agrárátalakulás - szerk. Orbán S. - Pölöskei F. - , Bp. 1975. 37.-, Neményi István: A magyar beruházási politika 20 éve, Bp. 1975., Rákosi Sándor: Az MKP gazdaságpolitikai irányelvei (1948. febr. 12.) - PtK 1963/4.177.-
