Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

I. A beszolgáltatási rendszer Magyarországon 1945-1948

Ha ilyen körülmények között is agrárollóról beszélünk, akkor nyilvánvaló, hogy a korrekció előtt, az 194ó-47-es gazdasági évben a mezőgazdasági termelőktől óriási jövedelmrészt vont el az állam az ipar és a közlekedés újjáépítése javára. 1947-48-ban egyértelműen javult tehát a mezőgazdaság árhelyzete, majd az 1948 - 49-es évtől - erről később részletesebben - ismét süllyedni kezdtek az agrárárak (vö. XII-XIII. melléklet és 5. ill. 8. táblázat!). A hivatalos kimutatások szerint először mérséklődött (1947 márciusára 14%-ra), majd 1947 májusára megszűnt az agrárolló, sőt júniusban már ipari ollónak adta át helyét, ami lényegében 1948 nyaráig megmaradt.

175 A hivatalos számításoknál azonban nagykereskedelmi árakat vetettek össze s köztudott, hogy a mezőgazdasági termelő nem nagykereskedelmi áron vásárol és ad el; másrészt az árelemzések a me-zőgazdasági áraknál indokolatlanul a szabadpiaci árral számoltak (ezen belül is az idénybeli csúcs- s nem átlagárral), jóllehet a szabadpiacon a mezőgazdasági ter-melvények csekély hányada értékesült csupán, szemben a jelentős mennyiségű ter-mészetbeni adóval, dézsmákkal, illetve az alacsony áron elszámolt beszolgáltatott, il-letve központi készletre felvásárolt termékekkel. Ha mindehhez hozzátesszük, hogy a bázisadatul szolgáló 1938-39-es árak is már tekintélyes agrárollót - 1929-hez képest 16%-ost! - tartalmaztak, akkor bizonyos, hogy se 1947 nyarán, se 1948-ban valójában nem volt szó ipari ollóról. A Közellátási Hivatal mértéktartó elemzése 1948 má-jusában is 3.5%-os agárollót mutatott ki.

176 A stabilizációs pénzügyi rendszer keretében kiépített adórendszer erősen terhelte a lakosság minden rétegét. Az államháztartási egyensúlyt újjáépítés és erőteljes iparosítás mellett csak fokozott adóbevételekkel lehetett elérni. Az 1946 augusztusa és 1947 májusa között tervezett 944 millió forint helyett 1372 millió volt az adóbevétel, azaz az éves előirányzatot 10 hónap alatt 45%-kal teljesítették túl. Az 1946-47-es költségvetés a tervezett deficit helyett 175 milliós plusszal zárult, amiben nagy szerepe volt a háború előttit meghaladó egyenes- és forgalmi adóknak (1946 - 47-ben az egy főre eső egyenes adó 28, a forgalmi adó 75%-kal haladta meg az 1938-as szintet). 1947 és 48 folyamán az állami költségvetés különféle adóbevételei megtöbbszöröződtek. A forgalmi adók idézett növelését kötött árak mellett valósították meg s így azok terhének jó részét a tőke, a profil viselte. A mezőgazdaságot terhelő földadó az összes egyenesadó 10%-a volt (1946. augusztus -1947. május közt) összegszerűen. Ténylegesen ez sokkal nagyobb terhet jelentett, mivel a világháború befejezése óta a paraszt természetben adózott s a természetben beadott terményekért az alacsony beszolgáltatási árat számolták el. Szabadpiaci értékesítés esetén ugyanazért a terménymennyiségért három-négyszeres árat kapott volna a termelő: így vált a természetbeni adó, az ugyancsak természetben fizetett (20%-os) őrlési vámmal együtt igen súlyos, szinte bénító teherré. 175. Berend 1962. 225. 176. Szakács 1971. 119.- ill. az OKH 1949. máj. 25-i feljegyzése az 1948/49. évi mezőgazdasági árakról UMKL-Szobek-15.t. Az utóbbi feljegyzés utal arra is, hogy a világháború után a piacra vihető árumennyiség alaposan lecsökkent, ami önmagában is magasabb mezőgazdasági árakat indokolt volna; figyelmezetetett továbbá, hogy a mezőgazdasági napszámbérek (a közép- és gazdagabb paraszti birtokon ez is figyelembe veendő volt) alaposan megemelkedtek, növelve a termelési költséget. 1933-ban 1,20 - 1,40 P, később 2-2,10 P volt a napszámbér, a stabilizáicó után 14 Ft(!).