Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
I. A beszolgáltatási rendszer Magyarországon 1945-1948
mezőgazdaság a nemzeti lét első számú fenntartója s így a mezőgazdaságot tönkretevő árrendszer kölönösen súlyos hiba. A koalíció baloldali pártjainak címezve fenyegetően jegyezte meg, hogy a paraszt kezdi elveszteni reményét az új rendszerben s valakiknek vállalni kell a felelősséget, ha a városokban nem lesz élelem. 153 A Kis Újság októberben ásta csak ki a csatabárdot, utalva cikkében arra, hogy a munkáspártok ragaszkodtak a magasabb ipari árakhoz, hivatkozva az ipari termelés alacsonyabb szintjére. A cikk - úgymond - nem követelte a "békebeli egy pár csizma = lq búza" árarányt, mert - mint írta - nem kívánt demagóg lenni s a stabilizációt sem akarta aláásni, de követelte az ipari árak csökkentését. 154 Nagy Ferenc, mint miniszterelnök visszafogottan beszélt s az augusztusi ipari árakat az újjáépítési szükségletekkel, az elkerülhetetlen nyersanyag importtal, az ipari bérek nagyságával indokolta, de rögtön hozzáfűzte: októberre világos lett, hogy az ipari árakat csökkenteni kell, amire már utasította is az Anyag- és Árhivatalt. Demonstrálni igyekezett megegyezési hajlandóságát, de célzatosan utalt pártja parlamenti többségére is, amikor leszögezte: a kisgazdapárt nem kívánja egyszerűen érvényesíteni többségét s egyoldalúan erőteljes ipari árcsökkentéssel megbénítani az ipart, de nem is akar újabb és újabb ádozatokat hozni. Nagy Ferenc a kisgazda áldozatokkal pártja 1946 kora tavaszán és azt követően, az újabb kormányzati válságok során elszenvedett vereségeire utalt (Sulyok Dezső és hívei kizárása pártból, a törvényhatósági és községi választások elnapolása, a paraszti érdekképviselet meghiúsulása, a végrehajtó hatalomban a választási eredményeknek megfelelően arányos kisgazda részesedés megakadályozása). Nagy Ferenc az MKP III. kongresszusán elhangzott "ki a nép ellenségeivel a kolícióból" jelszóra reagált, amikor elutasította az újabb engedményeket s olyan pártközi együttműködést követelt, amelyben részt vehet pártja minden tagja. Itt hangja élesre váltott: a demokrácia nem enged kisebbségi diktatúrát... 155 Ezután hosszasan hallgatott árügyekben a kisgazdapárt, hiszen olyan kérdésekkel kellett szembenéznie, mint a békeszerződés megkötése és a sok vezető tagját közelről érintő - részben felnagyított, részben koholt - "köztársaságellenes" összeesküvési ügy, melynek végén főtitkárát, Kovács Bélát is elvesztette (a koncepciós politikai hadjáratban a keményen kommunista-ellenes Kovács Bélát, aki megelégelte a kommunistáknak tett folytonos, kényszerű engedményeket, a Vörös Hadsereg tartóztatta le...). Az 1947 márciusában pártközi (átmeneti) megbékélést hozó egyezmény után tértek csak vissza az árakhoz. A Kis Újság 1947. április 26-án "Az agrárolló letörése" című cikkében megemlítve, hogy a mezőgazdasági termelők a termelési költséget sem kapják vissza, árarányosítást követelt, hangoztatva, hogy közel egy évvel a stabilizáció után ez már nem halasztható tovább. 156 Z. Nagy Ferenc másnap a mezőgazdaság katasztrofális helyzetét elemezve sürgette az agrártermelés jövedelmezőségének helyreállítását. Emlékeztetett arra, hogy a parasztság szívesen vállalta eddig az áldozatot s potom áron adta át termékeit, miközben hitelt, iparcikket 153. Ngy. N. -11/823 (1946. aug. 7.) 154. KU 1946. okt. 25. ("A válság megoldása") 155. Uo. 1946. okt. 8. (Nagy Ferenc kecskeméti beszéde.) 156. Uo. 1947. ápr. 26.
