Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

Mellékletek

szolgáltatás nélkül engedtem ál, az 1952. évi beszolgáltatási kötelezettségemnek pedig java részben már eleget tctlem. Ismételve kérésemet, annak kedvező elintézését remélem. Szigeti Lajos Szigeti Lajosné Bpest, XX. József Attila u. 8. [sajátkezű aláírás] 22/B. Budapest, 1953. február 17. Tisza József miniszter elutasító válasza Szigeti Lajosnéhoz Fenti tárgyban hozzám intézett beadványával kapcsolatban közlöm, hogy kérésének teljesítéséhez nem járulhatok hozzá. Tisza József [sajátkezű aláírás] 22/A-B.: UMKL - Begy. M. Titk. - 17-4/c-1953/327. 23. Budapest, 1953. február 16. Az Igazságügyminisztérium körlevele a megyei és járásbírósági elnökökhöz a börtönbüntetés után folytatódó internálásról Gyakran előfordul, hogy internált személyek ellen - internálásuk időtartama alatt - büntetőeljárás indul. Ilyen esetekben az internálást foganatosító Országos Rendőrhatósági Intézel megkeresésre átkísérteti a vádlottat az illetékes bíróságra azzal, hogy a börtönbüntetés végrehajtása után a büntetést végrehajtó szerv (börtön) kísértesse vissza az illető személyt internálásának tovább folytatása végett. A bíróságok az ítéletben kiszabott börtönbüntetés foganatosítása céljából átadják az elítéltet a büntetésvégrehajtó szervnek azonban - a Belügyminiszter elvtárs 1953. évi február hó 11. napján 944-4/2/1953. IV/9.BM. szám alatt kelt átirata szerint - a legtöbb esetben elmulasztják annak figyelmét felhívni, hogy a büntetés végrehajtása után az elítéltet ne bocsássák szabadon, hanem internálásának folytatása végett kísértessék vissza az Országos Rendőrhatósági Intézetbe. A börtön parancsnokai - mivel nem bírtak tudomással internálás fennállásáról - szabadon bocsátják a büntetésüket letöltött internált személyeket. Az ily módon szabadon bocsátott, de valójában még internálás alatt álló személyek komoly veszélyt jelentenek a közrendre és közbiztonságra, s felkutatásuk és elfogásuk sok munkát ad a