Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

I. A beszolgáltatási rendszer Magyarországon 1945-1948

hatáskörrel s hamarosan háttérbe is szorult az érdemi gazdasági irányításban. A kisgazdák igyekeztek az Újjáépítési Minisztériumot csúcsirányító szervvé tenni, amire a tárcát alapító rendelkezés módot is adott, széles körű jogokkal, koordinációs hatáskörrel ruházva fel a minisztériumot az újjáépítő munka egészét illetően. A gyakorlatban az újjáépítési tárca nem vált gazdasági irányítási centrummá: ennek az SZDP és az MKP is ellenállt. Az MKP viszont arra tett kísérletet - utalva a közlekedés újjáépítésének központi fontosságára -, hogy a Közlekedésügyi Minisztérium (Gerő Ernő állt az élén) legyen az irányítás centruma. A Gazdasági Főtanács 1945. decemberi létrehozásával aztán a küzdelem egyértelműen az MKP javára dőlt el; a Főtanács elnöke ugyan a kisgazda miniszterelnök, Nagy Ferenc volt, ő azonban közismerten nem értett a gazdasági kérdések zöméhez, s idő sem állt rendelkezésére a sűrűn tartott főtanácsi ülések gyakran 30 - 40 napirendi pontjának anyagát áttanulmányozni, s így a Főtanács munkájának érdemi irányítása, s ezzel az anyaggazdálkodás, árszabályozás, hitelügyek, áruforgalom felsőszintű operatív irányítása a kommunista Vas Zoltán, mint a Főtanács főtitkára kezében összpontosult. Vas Zoltán rafinált és kétségtelenül eredményes taktikával, kulisszák mögötti mesterkedésekkel, a főtanácsi ülések napirendjének manipulálásával (az ülések utolsó, sokszor pl. 40. pontjaként, semmitmondó cím alatt vezetett elő döntő ügyeket stb.), éreztetve a kellő pontokon, hogy a kommunisták mögött a szovjet megszállók állnak, érte el azt, hogy szinte mindig a kommunista célok, akaratok érvényesültek. (A Főtanács tagja volt még a közlekedésügyi és az iparügyi miniszter; valamivel később bevonták a munkába a pénzügy- és közellátásügyi minisztert is. Nem érdektelen megjegyezni - mert sok mindent jelez -, hogy a földmívelésügyi miniszter nem volt hivatalos a Főtanács üléseire.) A beszolgáltatást a koalíciós pártok mindegyike világháborús maradványnak, ideiglenes, szükséges rossznak tartotta. Nyilvánvaló volt azonban, hogy a stabilizáció idején a közellátás minimumának biztosítása csak a beszolgáltatás révén biztosítható. Az MKP 1946 februárjában az összes alapvető élelmiszerekre és iparcikkekre kiterjedő jegyrendszert szorgalmazott, s ennek jegyében sürgette az 1946 - 47. gazdasági évre szóló - minden terményre kiterjedő és erősen progresszív - terménybeszolgáltatási rendelet mielőbbi kiadását. Az MKP célja az volt, hogy a központi ellátásra szorulók ellátását az előző évi színvonal kétszeresére emeljék, s még némi tartalékot is képezzenek.

84 Kádár János 1946. február elején a nemzetgyűlésen szögezte le, hogy még jó ideig szükség lesz rendkívüli intézkedésekre, s arányos teherviselést jelentő progresszív és az újgazdákat védő beszolgáltatási rendeletet sürgetett.

85 Veres Péter is arányos terhelést jelentő beszolgáltatás mellett szólt, de az arányosságot az iparra is értette: ott is legyen beszolgáltatás.

86 Nagy Ferenc 1946. február elején jelentette be: készen áll a beszolgáltatási rendelet, s a kötelezettségeket a legnehezebb helyzetű gazdaságok is teljesíteni tudják majd.

87 84. Az MKP és az SZDP határozatai 209.85. Ngy. N 406. (1946. febr. 8.) 86. Uo. 88. (1945. dec. 4.) 87. Uo. 88. (1945. dec. 4.)