Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig
szervek hatásköre körül, a helyi, választott testületek jelentőségét, szerepét amúgy is korlátozó ún. kettős alárendeltség többnyire egyirányú, centrális volt. A miniszter pl. halasztó hatályú előterjesztéssel élhetett tanácsi vagy végrehajtó bizottsági rendelkezés ellen, ám fordítva ez a lehetőség korántsem volt adott. A helyi tanács, vagy vb tárcarendclettel szemben csak nem halasztó hatályú felírással élhetett. A tárca viszont megsemmisíthetett tanácsi szakigazgatási intézkedést, rendelkezést is. A tanácsi szakigazgatás vezetőit lényegében az illetékes miniszter nevezte ki! A Minisztertanács 1956 szeptemberében kilátásba helyezte a decentralizációt, azaz tárca-ügykörök leadását a tanácsokhoz, vb-hatáskörök átadását a szakigazgatási szerveknek, de a végrehajtásra - ha komoly volt a szándék egyáltalán - már nem volt idő. 270 Visszakanyarodva a begyűjtési szervezethez: a társminisztériumok által vezetett begyűjtési területeken is középirányító szervek és vállalatok sora működött. A tejbegyűjtést a Tejipari Igazgatóság vezetésével 19 megyei tejipari egyesülés, ill. vállalat, a tojás- és baromfibegyűjtést egy igazgatóság vezetése alatt 19 megyei baromfi- és tojásbegyűjtő vállalat végezte 3.250 földművesszövetkezet közreműködésével. A zsírátvételt a Húsipari Igazgatóság alárendeltségében a Zsiradékforgalmi Vállalat végezte 19 üzemmel és 3 ezer községi, ill. 300 körzeti zsírbegyűjtő segítségével. A zöldséget és gyümölcsöt a MEZŐKER Vállalat, ill. 19 megyei vállalat bonyolította le 290 teleppel és 400 földművesszövetkezet közreműködésével. Itt alapvető hiba volt az, hogy az átvevők egyáltalán nem voltak érdekeltek az áruk minőségében, ill. az, hogy a magánkereskedelem felszámolását sehol sem követte olyan állami felvásárló és elosztó szervezet kiépítése, amely a növekvő városi igényeket képes lett volna kielégíteni. így aztán a termelők sokszor beszántották a salátát, spenótot, miközben Budapesten nem lehetett zöldségfélét kapni... A meglévő árukészleteket ide-oda szállították az országban misztikus diszpozíciók szerint, míg aztán a végállomásra már elrohadt áru futott be. Hasonló példákkal a begyűjtés minden ágazatában bőven lehetne szolgálni... 271 A tervezett racionalizálás előmunkálatai során számos értékes javaslat született, így Kovács István - BAZ megyei párttitkár - Gerő Ernőhöz írt levelében a teljes begyűjtési tevékenységet a hat főhatóságtól a Begyűjtési Minisztérium alá rendelte volna, párhuzamosan felszámolva az egyesüléseket és trösztöket, s feladataikat helyesen - a minisztérium ill. a megyei vállalatok között kívánta szétosztani. A tanácsok önállósága és jogkörük növelése érdekében javasolta a megyei és járási miniszteri meghatalmazottak hálózatának felszámolását és ugyanakkor a tanácsok begyűjtési részlegeinek megerősítését. A megyei vállalatok egy részét - véleménye szerint össze kellett volna vonni, hiszen Borsodban 15 begyűjtéssel foglalkozó vállalat működött, nemegyszer külön-külön zaklatva a termelőket. Kovács István az összevonások mellett vállalati vonalon 60-70%-os létszámcsökkentést is indítványozott. A megyei vállalatokat a megyei tanácsok alárendeltségében vélte célszerűen 270. Minisztertanácsi tájékoztató közlemény a kettős alárendeltség elvi kérdéseiről - HT 1956. 48. (szept. 21.) Jellemző, hogy ilyen ügyben nem az országgyűlés, hanem a Minisztertanács foglalt állást. Ugyanerről ld. - 2165/1956. NTsz. h. - Uo. 271. A begyűjtés szervezetének... - UMKL-Begy. M. Titk. - 13/M308/1954.
