Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig
ben a városi lakossággal. Az élelem- és ruhaárak jóval túllépték az agrár-felvásárlási árakat is, s ezt csak töredékesen enyhítette a szabadpiaci árszint magassága, ami éppen azért alakult így, mivel a beszolgáltatás ill. állami felvásárlás után oly csekély mennyiség juthatott - ha jutott egyáltalán - a szabadpiacra, hogy a kereslet-kínálat törvénye ott csillagászati árakat produkált. Ha értékesítési átlagárral számolnánk, ami a beszolgáltatási ill. felvásárlási ár közt mozgott, többnyire közelebb a beszolgáltatási árhoz, akkor érzékelhetnénk a ruha- és vegyes iparcikkárak parasztság számára szinte elérhetetlen szintjét. A parasztság reáljövedelme nem érte el az átlagos szintet. AZ EGY FŐRE ESŐ PARASZTI ÉS ÁTLAGOS REÁLJÖVEDELEM MAGYARORSZÁGON 1949-1956 214 (1954-es Ft) 102. táblázat Év Mezőgazdasági reáljövedelem Átlagos reáljövedelem 1949 5032 5488 1950 5136 5583 1951 6104 6466 1952 3227 3622 1953 5352 5893 1954 5401 6018 1955 5829 6457 1956 5557 6273 Láthatjuk, hogy a paraszti reáljövedelem mintegy 10%-kal végig elmaradt az országos átlagtól. A reáljövedelembe a paraszti családok ipari és kereskedelmi munkabér-jövedelmét is beszámították. A pusztán mezőgazdasági termelésből származó paraszti jövedelem tehát a táblázatban láthatónál is jobban elmaradt az átlagtól. Azt is meg kell említeni, hogy más a parasztság, és más az alkalmazottak ill. munkások fogyasztási szerkezete. A fogyasztási cikkek folytonos minőségromlását is figyelembe vevő paraszti és munkás, ill. alkalmazotti fogyasztói árindexet 1949-55 közt 103. táblázatunk mutatja. A fogyasztási szokásoknál és a szükségletek kielégítésénél a parasztság az árrendszer miatt újabb hátrányba került. A parasztság által igényelt és keresett cikkek ára ugyanis magasabb volt az ipari munkások és alkalmazottak által vásárolt cikkekénél. Ezek után nem állunk értetlenül a jelenség előtt: 1949-53 közt minden birtokkategóriában csökkent a paraszti kézen lévő földterület. Ezt követően, 1954-ben valamelyest nőtt az egyéni gazdák területe, hogy aztán - az ortodox irányzat ismételt hatalomra kerülésével - ismét csökkenjen. 1949-ben 1.440.800 gazda dolgozott egyéni termelőként, 1956-ban már csak 1.176.577. A mélypontot 1953 jelentette 1.039.400-al. Hét év alatt eltűnt a mezőgazdaságból 264 ezer gazda, ami családtagokkal együtt mintegy 1 millió embert érintett! (Vö. XI. sz. melléklet.) 214. A parasztság jövedelme... 11.
