Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig
A MEZŐGAZDASÁG SZOCIALISTA SZEKTORÁNAK BERUHÁZÁSAI ANYAGI-MŰSZAKI ÖSSZETÉTEL ÉS TÁRSADALMI SZEKTOROK SZERINT 191 89. táblázat Év Építés •Gép J • gyé b Összesen Építés Gép Egyéb Összesen millió Ft % -ban 1950 312 411 228 951 32,9 43,2 23,9 100,0 1951 775 310 301 1 386 55.9 22,4 21.7 100,0 1952 1051 436 552 2 039 51.5 21,4 27.1 100.0 1953 1 102 417 707 2 226 49.5 18.7 31,8 100,0 1954 1 103 735 839 2 677 41,2 27,5 31.3 100,0 1955 967 817 884 2 668 36,3 30,6 33,1 100,0 195o 693 579 528 1 800 38,6 32,1 29,3 100,0 Az állatállomány vizsgálata még tovább mélyíti, ill. meggyőzőbbé teszi az imént elmondottakat. (Vö VIII. sz. melléklet.) A szarvasmarhatartásban az állami gazdaságok - területük megtízszereződése ellenére - 1950-56 között alig haladták meg a négyszeres mértéket, a sertéstenyésztésben pedig még erre sem voltak képesek. A téesz-ek inkább lépést tudtak tartani a területnövekedéssel, de csak a háztáji állatállományt is számítva! A háztájiban közel annyi marha és sertés volt, mint a közösben... - sőt, 1956-ban a háztáji gazdaságok fölébe is kerekedtek a közösnek! A lényeg azonban: a marhaállomány 80-90%-át, a sertésállomány kétharmadát az egyre szűkülő területű magángazdaságok tartották, s így szerepük a közellátásban, egységnyi területet véve, nemhogy csökkent volna, hanem egyenesen fokozódott. A Rákosikorszak tökéletesen bizonyította az egyéni gazdaságok életképességét, ill. az adott szerkezetű és szervezettségű állami gazdaságok és téesz-ek működésének elégtelenségét nemzetgazdasági szempontból. Felmerül a kérdés: mi lett volna, ha a parasztságot nem szorítják vasmarokba, ha nem tekintik ellenségnek, ha érdekeltté tették volna, ha engedték volna valóban önkéntes alapon szerveződni!? - A kérdés persze akadémikus, és Rákosi vagy Gerő bizonyára nem tette fel magában, mert tudta a választ: akkor rövid úton bukott volna meg az importált bolsevizmus, ami viszont nekik, a nemzet egy-két százaléknyi töredékének előnytelen lett volna. Az elmondottak után nem csodálkozunk azon, hogy míg az ipar 1949 - 56 között bruttó termelésében 1938-hoz viszonyítva 128 - 293%-ot ért el, addig a mezőgazdaság lényegében az 1938-as bruttó termelési szint közelében stagnált, hol alatta maradt, hol valamelyest meghaladta azt. A nemzeti jövedelem termelésében pedig az ipar 1949hez viszonyítva 1956-ra 178%-ra növelte volumenét, a mezőgazdaság viszont csak 105%-ra. 192 Hogy az imént vázolt helyzetbe juttatott mezőgazdaságból milyen irdatlan termény- és hústömeget préselt ki a hatalom, azt összességében mutatják az országos összbegyűjtési adatok (90. táblázat). Az összes begyűjtésen belül természetesen külön 191. Uo. 403. 192. Adattár II. 399., Stat. Évk. 1956. 45., 67.
