Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

I. A beszolgáltatási rendszer Magyarországon 1945-1948

kötelezettségüket, mint bűncselekményt elkövetőket 5 évig terjedő fogházzal, hivatalés politikai jogvesztéssel fenyegette meg.

41 A közellátási célra biztosítani kívánt készletek megvédése érdekében többékevésbé életben maradtak a már a háború alatt kialakult forgalmi kötöttségek is: a beszolgáltatási kötelezettség alá tartozó termékeket csak hatóságilag bejegyzett kereskedők vehették át rögzített áron, s havonta kétszer voltak kötelesek készletállományukat jelenteni. Cikkenkénti forgalmi rendelkezések sora jelent meg, melyek aprólékos részletességgel írták elő az értékesítés, felvásárlás, készletezés rendjét. A kereskedelmi munka is szoros állami felügyelet alá került - legalábbis papíron - : a nagyszámú és hosszadalmas rendelet végrehajtásának kézben tartása, ellenőrzése akkora apparátust kívánt, mellyel a közigazgatás 1945-ben még nem rendelkezett. A közellátás és a lecsökkent állatállomány pótlása érdekében megtiltották a 100 kg alatti zsír-, ill. 80 kg alatti hússertések levágását; ez alól csak a kényszervágás volt kivétel, ekkor azonban - a visszaélések elkerülése érdekében - a levágott állatot a gazda köteles volt közellátási célokra felajánlani. Közfogyasztásra sertést csak hatóságilag engedélyezett húsiparos vásárolhatott. Magánfogyasztásra csak saját hizlalású sertést lehetett vágni; sertést eladni - venni csak hatósági engedély birtokában lehett. A magánfogyasztásra vágott sertés után a gazda csak 5,5 kg zsírt tarthatott meg, a többit át kellett adnia a központi készletre vásároló kereskedőnek.

42 Magánfogyasztásra 5 személy után 1 sertést lehetett vágni. Vágáskor zsírdézsmát kellett a központi készlet részére leadni; mégpedig az első sertés után 4, minden további után 8 kg-ot. Közfogyasztásra vágáskor az összes zsírt be kellett adni dézsmaként. Sertést, húst, zsírt szállítani csak engedéllyel lehetett. Kézicsomagként zsírból egy, húsból három kg volt szállítható.

43 Szarvasmarhát, juhot, bivalyt és borjút az állatorvos vagy elöljáróság által igazolt -kényszervágást kivéve tilos volt levágni. A kényszervágott állatok húsának 20%-a a közellátást illette meg. Burgonyát szeszgyártásra csak minisztériumi engedéllyel lehetett felhasználni. 50 kg felett burgonyát csak hatósági engedély birtokában lehetett szállítani; később e mennyiséget 25 kg-ra csökkentették. A szabad készletekből felvásárolt burgonyából a kereskedők 1946 elejétől 25%-ot dézsmaként szolgáltattak be. Korlátozták a hüvelyesek forgalmát is. Baromfit és tojást továbbra is csak nyilvántartott és a készleteket - a többi cikkhez hasonlóan - a közellátási szerveknek bejelentő s e szervek utasításait betartó kereskedők vásárolhattak. A termelő maga csak 30 km-es körzeten belül mozoghatott szabadon saját baromfijával.

44 41. 9490/45. ME sz. r. - MK 153. 42. Később finomították a rendelkezést: nemcsak engedélyes kereskedők, hanem azok az ellátatlanok (pl. üzemi munkások beszerző szövetkezete stb.) is kaphattak vásárlási-vágási engedélyt, akik egyben lemondtak a közellátási igényről. E korrekcióra azért volt szükség, mert a kereskedők sokszor szállítási eszköz híján nem tudták rendeltetési helyére vinni készleteiket, s így a közellátási kormányzat minden szállítóeszközzel bíró ellátatlant mozgósítani akart a beszerzésben. 43. 10003/44. KM sz. r. - MK 1.; 106700/45. KM sz. r. - MK 127., 132. 44. 100030/1945. KM sz. r. - MK 2.; 104300/45. KM sz. r. - MK 99.; 10680/46. KM sz. r. - MK 32.; 105100/45. KM sz. r. - MK 106, 128.; 106650/45. KM sz. r. - MK 28.; 106660/45. KM sz. r. - MK 128.; 106740/45. KM sz. r. - MK 130.