Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig
A legfőbb hibát a jelentés írói abban látták, hogy a kedvező fordulat bejelentését nem követte azonnal annak jelzése, hogy a csökkentett begyűjtési előírások maradéktalan teljesítése kötelező, és az új rendszer alapjául szolgál. 88 Borsod megyéből is jelentették 1953. augusztus l-jén, hogy sok a gond az aratással és a beszolgáltatással. A megyében a 833 cséplőgép fele üzemképtelen volt. Megesett, hogy a cséplési ellenőr buzgalmában leállíttatta a gépet, mivel nyomtatványokért kellett mennie... (Nyomtatványt viszont nem kapott a gépállomáson, mert már véget ért - az aratás kellős közepén... - az irodai munkaidő.) Az egyéni gazdák közt pedig az a vélemény kezdett terjedni, hogy nem érdemes hozzáfogni a csépléshez, mert Nagy Imre megint beszélni fog, s aztán nem lesz már beszolgáltatás. Az apparátus itt elbizonytalanodott és nem számoltatta el azokat a termelőket, akik megtagadták a beadást. Akik beadtak, azok is előbb a családi szükségletekről gondoskodtak. 89 A Dány községben kialakult helyzet, ha nem is volt általánosítható, jelezte a nagy nyomás alól szabaduló parasztság hangulatát, a visszafojtott indulatok kitörését. Az új kormányprogram után röpcédulák terjedtek a faluban, melyek a beszolgáltatás megtagadására szólítottak fel, a kommunistákat pedig felakasztással is fenyegették. Később híre ment, hogy azért sem érdemes beszolgáltatni, mert augusztus elsején hajnalban megérkeznek az angolok (!) és más világ lesz... Altalános hangulattá vált a faluban az, hogy a beszolgáltatás teljesítése szégyen. így aztán senki sem vette szívesen, ha a beadást mégis teljesítőket "szokás szerint" az úttörők felköszöntötték, majd a hangosbeszélőn nyilvánosan is megdicsérték. A tanács megpróbálkozott a hangadók elszámoltatásával, ám erre a végrehajtó munkára már a cigányok sem jelentkeztek... Jónéhány gazda az előírásokat megszegve nem az ellenőrzött cséplőgépnél végezte a cséplést. Figyelmeztették ugyan őket, hogy a beadást nem teljesítők, ill. "zug-cséplők" nem kapnak majd őrlési engdélyt; erre azonban azt felelték: van darálónk, a háború alatt is otthon darált gabonából sütöttünk kenyeret... A községben megjelent egy AVH-s nyomozó is, de az illetékeseknek azt jelentette, hogy bár világos előtte, hogy kik a szervezők, nem járhat el, mert a BM leállította a kemény szankciókat. 90 A Begyűjtési Minisztérium hangulatjclentéseket kért. Ezekből kiderül, hogy a parasztság általában örömmel vette a változást. Bácsban pl. főként a legelők mentesítése keltett jó benyomást, másutt a szőlők utáni beadás mérséklése okozott megelégedést; a gyöngyösi járásban volt nap, hogy 30 termelő kért szőlőtelepítési engedélyt. Másutt sorban álltak, hogy községi tartalékföldet bérelhessenek. Volt viszont falu, ahol az. egész változást "mézes madzagnak" minősítették. Ismét máshol további kedvezményeket várt a parasztság és ennek reményében halogatta a beszolgáltatást. A begyűjtési fegyelem általánosan romlott. Akadtak viszont régen látott jelenetek is: egyes gazdák vásárokon teheneket vásároltak; mutatkozott kereslet anyakocák után is, s mindez a termelési kedv gyógyulását mulatta. Arról is beszélgettek parasztok, hogy a 88. Jelentés Tisza József miniszterhez 1953. júl. 8. - UMKL-Begy. M. Titk. - 14. - 2/a-1953. 89. Szchr Gyula osztályvezető feljegyzése Tisza József miniszternek 1953. aug. 1. - Uo. Fiilen. O. 3/40291. 90. Szehr Gyula feljegyzése Tisza József miniszterhez 1953. júl. 31. - Uo. Titk. - 14-2/b-t953/2626.
