Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

I. A beszolgáltatási rendszer Magyarországon 1945-1948

A kormányzat - a kellő nyilvántartások és országos szinten hatékony igazgatási apparátus híján - nem vezethetett be általánosan érvényes kenyér- és liszt jegyrendszert s decentralizált megoldásra tett kísérletet. Az országos szükséglet és a központi készletek alapján a törvényhatóságok utalványokat kaptak, s ezek birtokában helyi jegyrendszer alapján vagy egyéb igazságos úton igyekeztek szétosztani az "élet"-et. A szétosztás alapjául a kormányzat által megszabott fejadagmaximum szolgált: ez finomlisztből fejenként 2 kg volt havonta, míg kenyérből a nehéz testi munkások maximum napi 45, testi munkások 30-35, mások 20 dkg-ot kaphattak.

29 A front átvonulása után, a terménykészletek és az állatállomány pusztulása láttán csak a termelői szükségleten felüli csekély készletek igénybevételéről lehetett szó, a rendelkezések még a progresszivitást sem alkalmazhatták, nem is ismerve még az új birtokmegoszlást, s még kevésbé az egyes birtoktípusok országrészenként erősen eltérő helyzetét, lehetőségeit. Az új termés közeledtével aztán szükségessé vált a vetésterületet, remélt termésátlagot, ellátatlanok pontosabb számát figyelembe vevő, tervszerűbb beszolgáltatási rendszer kialakítása. A kialakítás nagy viták közepette történt. A nem erőteljesen demokratikus meggyőződésű Faragho Gábor vezetette Közellátásügyi Minisztérium először progresszivitást nem alkalmazó, a háború alattihoz hasonló konstrukciót akart, amivel lehetetlen helyzetbe hozta volna a még csak alacsony termelékenységre képes újgazdákat, illetve kisgazdaságokat.

30 Sokan - így a Földmívelésügyi Minisztérium apparátusának jó része is - a romló pénz, fokozódó infláció és általános áruhiány közepette a mezőgazdasági termelők számára előnyös szabad áruforgalmat kívántak s legfeljebb a kenyérgabona kötelező beszolgáltatását fogadták el; egyéb termények esetében a mennyiségek pontos rögzítését és a cserében járó iparcikk juttatások konkretizálását követelték.

31 Végül keretrendelkezés született, amely a szabad forgalmat és a beszolgáltatást kívánta ötvözni, s a termés beszolgáltatásra kerülő (ekkor meg nem határozott) részéért cserébe a beszolgáltatás mértékét is figyelembe vevő, jutalmazás jellegű iparcikkellátást ígért. A szükséges iparcikkmennyiség igénybevétele az Iparügyi Minisztérium feladata lett. Az előírt beszolgáltatást túlteljesítőknek kedvezményesen elszámolt ipari termékeket is kilátásba helyeztek.

32 A beszolgáltatás mértékének pontos meghatározása tehát nem történt meg, s így várható volt, hogy a kormányzat az idő teltével, a közellátási helyzet pontosabb érzékelésével új és újabb rendeleteket fog kiadni, ami csak az 1945. év leküzdhetetlen nehézségeivel, a szükséges nyilvántartások hiányosságaival, a kisparasztivá lett mezőgazdaság termésszerkezetének és a termelői feleslegek felmérhetetlenségével, a közlekedés bénultságával, s a beszolgáltatás ellenértékeként rendelkezésre álló iparcikkek volumenének ismeretlenségével volt a termelők előtt úgy-ahogy magyarázható. A kenyérgabona beszolgáltatását és forgalmát szabályozó rendelet már magán viseli a kiépülő koalíciós kormányzat szociális érzékenységének jeleit. 29. 10002/1944. KM sz. r. - MK 1.; 10008/1945. KM sz. r. - MK 2.; 295/1945. ME sz. r. - MK 7.; 10550/1945. KM sz. r. - MK 8.; 11850/1945. KM sz. r. - MK 21. 30. Az MKP és az SZDP határozatai 97. 31. UMKL-FM Term. O. -1945/130290. 32. Mt-i előterjesztés: UMKL-FM Term. O. - 1945/130290. A rendelet: 4040/1945. ME sz. r. - MK 65.