Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig

jutott (pár nappal korábban Nagy Imre már miniszterelnöki tisztéről is "lemondott").

44 Nagy Imre fegyelmezett pártemberként május elején a PB-hez írt levelében elfogadta a márciusi határozatokat és önkritikát is ígért, párhuzamosan azonban otthoni magányában megkezdte nézeteinek összegezését. 1955 végére eljutott a Varsói Szerződésből való kilépés és a semlegesség gondolatáig. Ezt persze akkor csak íróasztalfiókjának mondhatta cl. 1955. december 3-án a pártból is kizárták.

45 Közben akadálytalanul tört előre a "megtisztított" pályán a fellegjáró ortodoxia és immár új célkitűzést is talált: 1955. június elején a KV egyidejűleg vélte clhatározhatónak a mezőgazdaság gyors szocialista átszervezését és az agrártermelés növelését. Gerő öt év alatt (a második ötéves terv időszakában) akart 500 ezer paraszti családot a téesz-be vezényelni, úgy, hogy közben a mezőgazdaság 25%,-kal növelje eredményességét. Ez már ismét a totális irracionalizmus volt.

46 Mindez természetesen megmutatkozott az 1956-os terv előkészítésében is. Berci Andor 1955. november közepén országgyűlési beszédben vázolta a vezetés új irányelveit. A szocialista építés pilléreit az erős iparosításban, a párhuzamos mezőgazdaság-fejlesztésben és a jobboldaliság elleni harcban jelölte meg. Örömmel nyugtázta, hogy az ipar 1955-ben, jórészt a márciusi fordulat miatt 8%-kal többet termelt, mint 1954-ben. A beruházásoknál 800 milliós túlteljesítés történt, amit Bérei a jobboldal elleni sikeres harc jelének tekintett. 1956-ban ezek után fő célként jelölte meg a nehézipar súlyának növelését, a beruházások 1955-höz képest 30%-os bővítését, a gépipar 12%-os, a szénbányászat 8%-os és a timföldtermelés 16%-os fokozását. A mezőgazdaságtól Berci 3%-os növekedést várt, ezzel szemben 8%-OS beszolgáltatási növekedést, ami egyértelmű volt az ágazattól követelt elvonás súlyosbításával. A téeszeknek ugyan ígért 21%-os többlet-beruházást, sőt az egyéni gazdáknak is kilátásba helyezett támogatást, de egyúttal sietve kifejezésre juttatta a jövőjükkel és termelőképességükkel szembeni kétségeit is: használják ki - mondta - "amennyire képesek", a lehetőségeket. A beszolgáltatás fokozása tehát ismét program lett: 1955ben 676 ezer, 1956-ban pedig 727 ezer búzavagon összbegyűjtéssel kalkuláltak, igaz, a Nagy Imre korszakból annyi paraszti kedvezmény megmaradt, hogy a növelést nem a kötelező, minimális áron történő beszolgáltatásban, hanem a szerződéses termeltetésben, ill. a szabadfelvásárlásban írták elő.

47 44. Szabó 13. 264.-; vö. SzN 1955. ápr. 18. A jobbra-balra lavírozó Farkas Mihályt is elérte Rákosi keze: kizárták a PB-ből. de korántsem a jogsértések és gyilkosságok özöne miatt, hanem azért, mert egy ideig Nagy Imre mellé állt 45. Szabó B. 282.- A s/.cr/ő - a Varsói Szerződésből való kilépés gondolatával kapcsolatosan - Nagy Imre "A nemzetközi kapcsolatok Öt alapelve" c. Nyugaton megjelent és kéziratban is fennmaradt tanulmányára utal. F tanulmányt az 1989-ben megjelent "Az igazság a Nagy Imre ügyben" c. kötet (Századvég füzetek 2.) is tartalmazza (132-143. p.). Nagy Imre ebben az 1956. januári írásában nem mondta ki egyértelműen a Varsói Szerződésből történő magyar kilépés szükségességét, de okfejtése tartalmazta azt: hitet tett - a "szocializmust" építő országok esetében is - a nemzeti függetlenség, a szuverenitás, a belügyekbe való be nem avatkozás, a/ egyenlőség es a békés egymás mellett éles mellett, a nagyhatalmi diktátumot jelentő tömbpolitika ellenében. 46. Szabó B. 270.- Szabó Bálint Rákosit is és Nagy Imrét is bírálja: mindkettőt azért, mert - úgymond nem hittek a középparasztság belépési hajlandóságában. Rákosi ezért voluntarista megoldást keresett, Nag)' Imre pedig (Szabó Bálint szerint hasonlóan hibásan) hosszabb ideig elfogadta volna a kisárutermelést. 47. SzN 1955. nov. 17.