Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)
III. Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig
Az "új szakasztól" a forradalomig. A begyűjtési rendszer 1953 júniusától 1956 októberéig 1. Az agrárpolitika a júniusi fordulat után A beavatottak előtt 1952-53 fordulóján nyilvánvaló lett, hogy a gazdaságpolitika gyors korrekcióra szorul, különben elkerülhetetlen a teljes csőd. A műveletlenül hagyott több százezer hold, a paraszti termelőkedv, munkakészség egyértelmű és veszélyes csökkenése, a súlyosbodó közellátási vészjelek, a rendkívül kedvezőtlen szerkezetű és igen pazarló, majd minden erőforrást felemésztő, de jobb piacon eladhatatlan termékeket produkáló ipar félreérthetetlenné tette ezt. Mégis Sztálin halála (1953. márc. 5.) előtt nem voltak jelei annak, hogy a vezetés elszánta magát a változtatásra. Sokáig az "amiről nem beszélünk, az nincs" elve érvényesült, a sajtó a korábbinál is inkább igyekezett félrevezetni, elaltatni, manipulálni a közvéleményt; ez a törekvés azonban egyre reménytelenebb lett, hiszen a drasztikusan zuhanó életnívó tagadhatatlan volt. 1953 elején a Szabad Nép hasábjain csupa lelkes hangú, optimizmustól duzzadó cikk jelent még meg. Itt-ott lehetett csak olvasni egy-egy eldugott helyen arról, hogy vannak "kisebb" gondok, pl. az alapanyag-termelés elégtelen, vagy itt-ott gyenge a munkafegyelem. Az 1953. április 3-i, a "nagy nemzeti ünnep" előnapján rendezett díszünnepségen Házi Árpád sugárzó arccal olvasta fel az eredmények imponáló hosszúságúnak szánt listáját, s csak annyit tett hozzá a szükséges drámai ellenpontként, hogy vannak azért problémák is, ám ezek - úgymond - megoldhatók, szemben a tőkés világ leküzdhetetlen szervi bajaival. Az eredmények mellett messze eltörpülő gondok közt sorolta fel az ünnepi szónok a vaskohászat és a szénbányászat lemaradását az igényektől, a tavaszi mezőgazdasági munkák lassúságát, az elégtelen export-minőséget. 1 A gondok "megoldása" Házi szerint: növelni kell a kohászati és 1. SzN 1953. ápr. 4.
