Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

I. A beszolgáltatási rendszer Magyarországon 1945-1948

- Magyarországot kert-Magyarországgá, Európa éléstárává, belterjes, virágzó kisgazdaságok országává átalakítani.

23 Az SZDP széles körű, ingyenes gazdasági szakoktatást, olcsó mezőgazdasági gépakciót és műtrágyaellátást, a mezőgazdasági munkások és birtokosok számára is hatékony szociálpolitikai védelmet ígért. A kisgazdaságok helyzetének javítása érdekében az SZDP az MKP-nél jobban részletezett szövetkezeti programot adott, mivel nem kötötte kezét a Horthy-korszak kolhozellenes propagandája. Javasolta tehát termelő és értékesítő szövetkezetek létesítését annak érdekében, hogy a kisbirtokosok összefogása biztosítsa a tervszerű termelés előnyeit, tökéletesebb gépek, jobb vetőmagvak és tenyészállatok beszerzését, a belterjességhez nélkülözhetetlen hitelek biztosítását, közvetlenebb kapcsolatot a városi fogyasztókkal, s így a közvetítő kereskedelem kikapcsolását, mezőgazdasági feldolgozó ipari objektumok létesítését.

24 A parasztság pártjai, a Kisgazdapárt és a Parasztpárt természetesen egyetértettek a munkáspártok mezőgazdaságfejlesztési, támogatási célkitűzéseivel, sőt szívesen mentek volna e téren tovább is. Ugyanakkor a munkáspártok és főként a Kisgazdapárt közt a végső célt és a fokozatosan kibontakozó hatalmi kérdést illetően komoly ellentét feszült: a munkáspártok - a közelebbi vagy távolabbi jövőben - szocializmust akartak, s az átmeneti népi demokratikus időszakban is a munkásosztályt tekintették vezető erőnek - ha szövetségben is a dolgozó parasztsággal; az újjáépítésben pedig kimondva-kimondatlanul az iparnak és a közlekedésnek adtak jelentős előnyt. A Kisgazdapárt dán-típusú szövetkezeti, demokratizált kapitalizmust kívánt, s nyomatékosan sürgette a társadalom paraszti többségére utalva a parasztság - persze kisgazda vezetésű - szupremáciáját, a megzőgazdasági újjáépítés elsődlegességét, a mezőgazdaságot preferáló hatalmi rendszert. Az ígéretek beváltását - leszámítva a földreformot - szinte leküzdhetetlennek látszó nehézségek akadályozták. A háborús események következtében a mezőgazdaság 3,7 milliárd (1938-as) pengő kárt szenvedett, ami az ország összes háborús kárának 16,8, ezen belül a termelést ért károk 55%-a volt. Elpusztult - elveszett a szarvasmarha-állomány nagyobbik része, a lóállomány 59%-a, a sertésállomány 46%a. így a felszabadulás előtti 15 kh helyett 53 jutott egy pár lófogatnak megfelelő igaerőre, s egyúttal megsemmisült a géppark 30%-a is; a megmaradt gépek 50%-a működésképtelen volt. Alkatrész és üzemanyag nem volt kapható.

25 A termelés megindulása akadozott. A földek jó néhány helyen műveletlenül álltak. (Vö. V. melléklet.) Alig-alig voltak élelmiszerkészletek. Az árutermelő nagybirtokot felszámolták, az újbirtokosok sem, de a régi birtokosok sem rendelkeztek a földek kellő megműveléséhez szükséges eszközökkel. Parancsoló szükség diktálta tehát a világháború előtt és alatt már kibontakozó kötött gazdálkodás kiteljesítéséi. Enélkül lehetetlen lett volna a lakosság ellátása, a fegyverszüneti egyezményben vállalt - az adott helyzetben igen kemény - jóvátételi és seregellátási kötelezettség teljesítése, az ipar nyersanyagellátása és a 23. Uo. 156.24. Uo. 108.25. A mezőgazdaság háborús káraihoz: Magyarország háborús kárai. Bp. 1946. 5.-; Szakács 1971. 101.-