Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

II. A sztálinizmus mélypontján. A beszolgáltatási rendszer 1948-1953 június

tárcák főosztályaiként központosították, közben azonban - alig érthető módon - a helyükbe ipari központokat is szerveztek. A mezőgazdasági termékek átvételének, forgalmazásának középszintű irányítását 1949-től nemzeti vállalatok végezték (Terményforgalmi-, Burgonya- és Hagymakereskedelmi-, Sertés- és Zsiradékforgalmi-, Sertéshizlalási-, és Marhaértékesítő Nemzeti Vállalatok). Valamennyi vállalat megyei és járási kirendeltségekkel is rendelkezett. A felvásárlásban a vállalatok megbízásából sokezer szövetkezeti átvevőhely is közreműködött. 1950-52 során az ipari központokból és a nemzeti vállalatokból trösztöket és egyesüléseket szerveztek, miközben a korábbi megyei kirendeltségekből viszont nemzeti vállalatok alakultak.

226 így az állatforgalmat pl. megyei állatforgalmi vállalatok bonyolították az Állatforgalmi Egyesülés vezérletével, melynek felügyeleti hatósága 1952-ben a Begyűjtési Minisztérium Állatbegyűjtési Főosztálya volt. A Begyűjtési Minisztérium Állattenyésztési és Hizlalási Főosztálya vezetése alatti sertéshizlalást két tröszt: a Sertéshizlaló-, ill. a Sertéstenyésztő Tröszt (az utóbbi 1952 januárjában alakult) végezte 14, ill. 18 vállalat közreműködésével. (Figyelemre méltó, hogy a sertések nevelésére, majd az azt követő hizlalásra külön-külön apparátust építettek ki; az is korszakbeli jellegzetesség, hogy a tiszta profilú vezetésre törekvés idején a Begyűjtési Minisztérium olyan profil-idegen terület irányítását is feladatul kapta, mint az állami vállalatok által végzett sertéstenyésztés-hizlalás - miközben az állattenyésztés országos irányítása, s így a szövetkezetek, állami gazdaságok és egyéni termelők sertéstenyésztő munkájának irányítása a Földművelésügyi Minisztérium munkája volt. E feladatot az állami gazdaságok vonalán 1952-től az Állami Gazdaságok és Erdők Minisztériuma vette át: 1952-től tehát a sertéstenyésztésthizlalást már 3 minisztérium irányította...). Hasonló volt a helyzet a borszakmában is: a Begyűjtési Minisztérium Borfőosztálya irányítása alatt három boripari tröszt és tíz borbegyűjtő-, ill. egy palackozó vállalat működött. (Itt is kiemelésre érdemes: az Élelmiszeripari Minisztérium létesítésekor a boripar egésze a Begyűjtési Minisztérium vezetése alá került...) A terményforgalom irányítását a Begyűjtési Minisztérium Gabona- Termény- és Raktározási Főosztálya a Terményforgalmi Egyesülésen át intézte; az Egyesülés alatt megyei terményforgalmi vállalatok dolgoztak. A tejbegyűjtést megyénként szervezett egyesülések irányították 1952 áprilisáig, a baromfibegyűjtést pedig négy tájegységi egyesülés, megyei kirendeltségekkel. 1952 áprilisában és júniusában a begyűjtési ágazat trösztjeit és egyesüléseit "felesleges", "közbeékelt", párhuzamos, kettős intézkedéseket előidéző voltukra utalva megszüntették. Az elvi irányítás és a végrehajtás közé beékelt szervek felszámolása helyes lett volna akkor, ha egyúttal nőtt volna a vállalati önállóság és nem fokozódott volna a minisztérium feladatkörének kiterjesztése. Az utóbbi következett azonban be: a középirányító (közbeékelt) szervezetek megszüntetésekor az illetékes tárcafőosztályokat igazgatóságokká duzzasztották, azaz a minisztériumhoz integrálták a trösztiegyesülési, operatív vállalatirányítási jogosítványokat. 226. 100480/1949. OKH sz. r. - MK 1949. 20/171. (jan. 27.); 267/15/1950. NT sz. h. - NT HT 173. (ápr. 27.)