Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

II. A sztálinizmus mélypontján. A beszolgáltatási rendszer 1948-1953 június

utaltunk már rá - a tervfelbontások eredményének "vissza kelleti hoznia" cikkenként a község részére megszabott tervet s ezen belül az állatoknál és tejnél a megfelelő havi ütemezést is...).

186 A párhuzam kedvéért említendő meg, hogy a mezőgazdasági tervezés hibái azonosak voltak. Altalános panasz volt, hogy a községek adottságait figyelmen kívül hagyták, mechanikus és sokszor kapkodó volt a lebontás (kötött talajú falvaktól burgonya beadást követeltek, vagy árpát onnan, ahol azt sohasem termelték stb.). Egy Erdei Ferenc földművelésügyi miniszterhez címzett ellenőrzési jelentés fel is tette a kérdést: "Mit okozhatnak ezek a hibák?" - s a válasz: "Azt, hogy a vetésterveket több esetben csak erőszak útján fogják tudni keresztül vinni".

187 A tervezés ismertetett módja után érthető, hogy a tervek és a valóság ritkán fedték egymást. Hiába volt az erőszak, a kényszerítés, a félelem légköre, mint ahogy hiába írták az érintett szervek a negyedévi, havi, sőt dekád jelentéseket, aratás idején a napi beszámolókat, azaz hiába volt forma szerint hézagtalan a tervellenőrzés.

188 Feloldhatatlan problémát jelentett a tervek állandó változtatása már tárca szinten is, ami aztán végiggyűrűzött a községekig, országszerte őrületbe kergetve az amúgy is agyonterhelt szakigazgatási apparátust.

189 Soha nem tudhatták egy-egy községben, hogy mikor kapnak újabb tervszámokat, ami felborítja addigi sziszifuszi munkájukat. Az időnként hangot kapó változtatási igények sok eredménnyel aligha jártak, hiszen a Tervhivatal mezőgazdasági osztálya 1956 májusában megállapítani kényszerült: a mezőgazdasági tervezés nem lett egyszerűbb. Az 1955-ben kötelező és aprólékos tervszámok helyébe léptetett "irányszámok" lényegében kötelező tervszámok maradtak, csak az elnevezés változott. A helyi kezdeményezések lehetősége, az önállóság továbbra sem érvényesülhetett.

190 7. Gazdalajstrom, földnyilvántartás A tervezés, a beszolgáltatási kötelezettség kivetésének alapjául a termőterületek üzemenkénti, termelőnkénti nyilvántartása szolgált. A községenként felfektetett gazdalajstrom mindenkit feltüntetett, aki a község határában bármekkora és bármilyen mezőgazdasági művelésre alkalmas területtel rendelkezett, azaz földadó fizetésre volt kötelezve. A lajstrom rovatszerűen felsorolta az illető birtok összterületét, művelési ágak szerinti megoszlását, telekkönyvi-kataszteri nyilvántartási számát, a kataszteri 186. A begyűjtési miniszter 114/T-1/1953. sz. utasítása - Begy. Ért. 1953. febr. 27. 187. 1950. febr. 27. - UMKL- Erdei F. - 4/a. - E/7. A jelentés már jelezte is az "elhajlásokat": a dolgozó parasztokat is a községházára idézve "győzték meg" vetésterveik helyességéről. 188. A Tervhivatal kollégiumának 1951. ápr. 16-i ülése. - Uo. - OT TÜK - 1951. 3. d.; Előterjesztés a Minisztertanácshoz 1951. máj. 23. - Uo. - FM TÜK - 9. d. (máj. 23.) 189. Ld. a Begyűjtési Minisztérium pénzügyminisztériumi vizsgálatáról szóló jelentést 1953. febr. 16. Uo. - Begy. M. Titk. - 19-5/1952-55/060. A jelentés rengeteg számviteli, adatszolgáltatási, statisztikai hibát, anomáliát tárt fel az indokolatlan tervmódosítások mellett. Az 1952. évi, második félévi operatív begyűjtési tervet pl. négyszer módosították, mivel a rossz termés felborította az előzetes elképzeléseket. 190. A Tervhivatal előterjesztése a Minisztertanácshoz 1956. máj. 14. - Uo. - OT TÜK - 075/1.2. -1 956.