Erdmann Gyula: Begyűjtés, beszolgáltatás Magyarországon 1945-1956 (1992)

II. A sztálinizmus mélypontján. A beszolgáltatási rendszer 1948-1953 június

A tejbeadási kötelezettség összességében meredeken, kb. duplájára emelkedett, kivetése azonban meglehetősen differenciáltan történt. A 8 kh alatti területen gazdálkodók csak a tehenek után adtak be tejet, tájegységenkénti besorolástól függően egy tehén után évente 460 - 660 l-t (azaz a gyengébb tejtermelő körzetekbe sorolt gazdák a korábbinál többet, míg a jobb körzetbe soroltak kevesebbet adtak be; ezzel a kormányzat az előző rendelkezés aránytalanságát, túlzott progresszivitását korrigálta). - E kategória szerint kellett teljesíteniük a termelőszövetkezeteknek is némi csökkentéssel. A 8-25 kh közti gazdáknál már részint tehenek, részint földterület után szabták meg a normát (a kormányzat 1953-al át akart térni a terület utáni tejbeszolgáltatásra, azaz nem a tényleges, hanem a termelési kényszerrel megnövelt tehénlétszámot kívánta alapul venni): a 8-10 holdasok terhelése nem változó*t, de onnan kezdve 25 kh-ig meredeken szökkent felfelé az előírás. Egy 8 holdas gazda egy tehene után 672 - 480 l-t (a korábbi normának nagyjából megfelelő mennyiséget), egy 24 holdas már 2.016-1.440 l-t (a korábbi kötelezettség 2-3 szorosát) volt kénytelen beadni. A kuláknorma is differenciáltabb lett. Egy 8 kh földdel rendelkező kulák csak a középparasztit alig meghaladó 786-576 literes normát kapott, ugyanakkor egy 35 holdas már korábbi terve ötszörösének teljesítésére kényszerült (3.456 1-2.592 1 évente). A második és harmadik tehenek után a gazdaságok mindegyike aránytalanul kisebb terhet viselt, mint egy tehén után: a korábbi progresszív többletbeadás megszűnt.

104 18-20 kh-as birtok esetén a 2. tehén lényegében mentesült a beszolgáltatás alól! A kormányzat tehát egyrészt termelési kényszerrel, másrészt kedvezményekkel is szorgalmazta a marhatartás fokozását. E mögött az állt, hogy 1950 -51-ben nagyot esett az ország állatállománya - a sertésállomány is, de különösen a marhaállomány. 1951 áprilisában be kellett vezetni a tejjegyeket, s egyéb komoly közellátási gondok is adódtak, főleg baromfiból és tojásból. Igen gyenge volt a takarmánytermés

105 és általában a paraszti állattartó kedv is, amiben nyilvánvalóan a gazdasági környezet játszotta a fő szerepet. A takarmányhiány miatt a gazdák szinte ostromolták az átvevőhelyeket: szabadulni akartak állataiktól: az állami átvevők nem voltak erre felkészülve, s így az elégedetlenség nőtt s egyben természetszerűleg növekedett az engedély nélküli "feketevágások" száma.

106 A baromfi és tojásbegyűjtési norma - melyet a gazdaság teljes területe után kellett teljesíteni - sem maradt változatlan, s a következő emelkedést mutatta az előző évhez képest: 104. 1/1952. sz. utas. - Begy. és Élip. Ért. 1952/2. sz., melléklet. 105. Az 1950-51-es gazdasági évben a szükségletekhez képest 11 ezer vagon abraktakarmány hiányzott az országban; szénából és takarmányszalmából 3.600 vagon hiányzott. - UMKL- Éleim. M. Titk. - 3. d. (Kollégium 1951. márc. 13.) 106. UMKL-Éleim. M. Titk. - 3. d. (Kollégium 1951. máj. 4.); uo. 3. d. (1951. márc. 13.); uo. 1951. okt. 6.; uo. 4. d. (1951. okt. 9.); uo. 1. d. (1952. máj. 20.)