Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

II. szekció: Paraszti terhek - paraszti ellenállás és ékdekképviselet 1944-45-ig

maguk egyéni érdekeivel törődve a közérdek iránt kevés fogékonyságot tanúsítottak. Munkaerejüket a lehetőségig kímélve, fizetéseik felemelésének folytonos kérelmezésével merítették ki a képviselő-testület türelmét, s a fizetés-felemelések iránti kérések teljesítésével a város pénztárcáit... a helyzet nehézségeit fokozta az a körülmény, hogy e tisztviselők a helybeli értelmiség néhány hangadd tagjával szövetségre lépve, számra nézve kevesen bár, mindent mérésre nézve a vakmerőségig bátrak, egy elviselhetetlen nemét az oligarchiái zsarnokságnak gyakorolták éveken keresztül a város többi polgárai felett."

2 A beadványok alatt közvetlenül néhány németvárosi és nagymagyarvárosi földmíves nevét találjuk, szerepelnek iparosok is, de városon belüli arányuknál kisebb hányaddal. E szervezők egyike-másika a petíciózás idején kisebb városi tisztséget is betöltött, de befolyás és presztízs dolgában igen hátul állottak. A főszervező Gerléin Mihály például az iskolaszék tagja volt. Ám a szervezők többsége, így Gerléin is és a halála után helyére lépő Ludvig Mihály földmíves is, a Magyar- és Németváros egyesítése és közigazgatási berendezkedése körüli, többször ismétlődő egyezkedések idején még azokban a bizottságokban szerepelt, amelyekből a város magas rangú tisztviselői kikerültek.

3 Több vitairat szerzője is említi, hogy az irányítók igazi célja tulajdonképpen régi presztízsük és szerepük visszaszerzése. Emellett vagyonos emberek voltak, az egyik felhasználatlanul maradt vitairat szerzője írta a beadványok „földönfutókat" és „boldogabb hazát keresőket" emlegető részére reflektálva: „ha magukat is ezek közé sorolnák, a telekkönyv cáfolná meg őket".

4 Tehát megállapíthatjuk, a mozgalom vezetői korábban jelentős szerepet vivő, de az új közigazgatás fontosabb posztjairól kimaradó emberek közül kerültek ki. Bár a vezetőknek volt bizonyos gyakorlatuk a kivitelezésben - Ludvig Mihály 1870-ben már részt vett egy, Német- és Magyargyula szétválasztását célzó akcióban, amely ugyancsak eljutott a belügyminiszterig -, de maguk a technikai lebonyolításhoz nem rendelkeztek elég felkészültséggel. Akadt azonban egy, a várost tökéletesen ismerő birtoknyilvántartó, aki elkészítette a beadványok statisztikai mellékleteit. Az újságíróként is működő birtoknyilvántartó az iparosság egyik első számú szószólója volt a városban, ő az iparosok városi, házosztály- és kereseti adójának csökkentése reményében lett a mozgalom végig háttérben maradó aktív részese. Munkájának - mint húsz évvel később leírta - nagy 2 BML Gyula város tanácsának ir. 89/1885. (Valamennyi idézet itt.) 3 Scherer: i. m. 145. p. 4 BML Gyula város tanácsának ir. 89/1885.