Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

II. szekció: Paraszti terhek - paraszti ellenállás és ékdekképviselet 1944-45-ig

sége miatt a beadvány elutasítását javasolta. Erre a nagyközségi szervezet hívei május 29-én kérelmükkel egyenesen a belügyminiszterhez fordultak. Tisza Kálmán belügyminiszter a város tisztviselői között nem várt meglepetést keltve július 5-én kelt rendeletével engedélyezte, hogy Gyula nagyközséggé alakuljon át. Május végén élénk konfrontáció kezdődött a városban a nagyközségi szervezet és a rendezett tanács hívei között. Újabb és újabb, ellenkező tartalmú kérvényeket fogalmaztak a belügyminiszterhez, majd népes deputációk is útnak indultak. Kisebb-nagyobb nyilvános gyűlések követték egymást; május végétől az addig mélyen hallgató helyi sajtó első számú témája lett a rendezett tanács kérdése. A vitába igen nagy energiával bekapcsolódott a megye al- és főispánja is. A rendezett tanács pártolóinak sikereként augusztus 7-én a belügyminiszter felfüggesztette korábbi rendeletének érvényességét, s utasította a vármegyét, hogy egy bizottság felállítása révén vizsgálja meg, valójában melyik oldalon áll a lakosság több adót fizető része, hitelesek-e az aláírások az első kérvényen, s vajon csakugyan hiányzik-e Gyulán a rendezett tanács fenntartásához szükséges anyagi erő. A vizsgálatot szeptember 17-éig lezajlott, s Tisza Kálmán belügyminiszter a kapott jelentés alapján - az aláírások egy része nem hiteles, nincs meg a szükséges adótöbbség, a nagyközség híveinek érvei nem helytállóak - november 12-én kelt rendeletével korábbi döntését érvénytelenítette, és a nagyközségi szervezet támogatóinak kérvényét végleg elutasította.

1 A rendezett tanács ügye ezzel nyugvópontra került, egyszer-egyszer még felmerült a kérdés, többnyire olyankor, amikor a helyi vezetőréteg valamelyik kudarcokat nehezen viselő tagját sérelem érte a tisztviselői kar részéről. Ilyenkor a tisztviselői kar címére küldött fenyegető üzenetként pengették meg a rendezett tanács kérdését. Am a gyúanyag végleg eloszlott, másrészt a város gazdasági helyzete megváltozott, s egyetlen alkalommal sem követte érdemleges érdeklődés a rendezett tanács ügyének felvetését. Nézzük ezután a protestálok kérvényeinek fontosabb passzusait, kicsit hosszabban idézve, mert az érvelésen túl a beszédmód, a stílus változása is fontos elmozdulásokat jelez. Az április 14-én kelt első kérvényben olvashatjuk: „A rendezett tanács megszüntetését polgártársaink legnagyobb része főként azon okból kívánja, mert a rendezett tanácsú 1 Békés megyei Levéltár, Gyula város tanácsának ir. 89/1885.; Békés Megyei Törvényhatósági Bizottságának közgyűlési 1885. évi jkve. 25/1885.; 204/1885.; Vö.: Scherer Ferenc: Gyula város története II. Gyula, 1938. 199-203. p.