Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
II. szekció: Paraszti terhek - paraszti ellenállás és ékdekképviselet 1944-45-ig
igyekezett például az aláírást utánozni, és Kossuthnak, Szemerének szemmel láthatólag „hitelesen" kívánta gyakori aláírását bejegyezni. A forradalom polgári és hadi intézkedéseiről tehát közvetlen tapasztalatokat, információkat szereztek a községek, direkt eligazítást kaptak, és egy sor új területet is megismerhettek. Ilyen volt például az, hogy minden községben gyűjtöttek előfizetőket egy kiadandó hírlapnak (Népbarát); a hivatalos közlöny terve is felmerült. Megjelenik a korábbi bejegyzési címek mellett a felszólítás, a végzés is. A felszólítások a honvédelemre buzdítanak, melyek közül a megye alispánja küld szét egy rendkívül megható és buzdító hangvételűt, de megtalálható egy hasonló jellegű a hadikórház felállítására is. Az előadás nem az a műfaja a forrásismertetésnek, amikor statisztikákkal lehetne bizonyítani a változást, így hát még néhány észrevételt szeretnék tenni arról, mi az, ami a kötetben végighúzódik és mik azok az egyéb észrevételek, amikre a könyv olvasása közben asszociáltam. Minden évben rendszeresen visszatér az adószedés. Végig ugyanaz az adófizető figyelmezteti a községet a hátralékról, sőt arról is, hogy mikor, miből mennyit kell adnia, milyen havi törlesztésben. Láthatjuk, a járás községeinek házi- és hadiadó kivetését, megtudhatjuk a kivetés alapját. Ez egyfajta betekintést enged a község vagyoni állapotába éppúgy, mint a tűzkármentesítő társulat számára fizetendő díj Oa vizsgált időszak alatt szervezik meg, teszik közzé az alapszabályt, megtudhatjuk mennyi a díj, amit a tagoktól kérnek, és azt is, hogy kit ért kár, kit kellene segíteni). A vagyoni állapotokról vallanak még más, rendszeresen visszatérő információk is, például az összeírások előkészítése (mit hány rovásnak tekintenek, kik az adókötelesek stb.). Azt azonban már politikai változásként kell kezelni, ahogy a közteherviselést kommentálják. Természetesen a nemesség önként ajánlja fel adózási hajlandóságát, csakúgy, mint az egyes hivatalnokok, tisztviselők. Szintén visszatérő a tisztújítás is, aminek azonban Szabolcsban külön története van. Az 1844-ben tartott tisztújításkor ugyanis súlyos visszaélés történt, a leitatott kisnemesség botrányos verekedést produkált. Az erről a tisztújításról beszámoló fejezetben ekkor nincs szó, ellenben a következő elkészítendő utasításnál két dologra külön kitérnek: botot, vagy bármiféle verekedésre alkalmas eszközt a szavazók nem vihetnek be a közgyűlésre, és csak azok szavazhatnak, akik józanok, továbbá akik jogukat - nemességüket - előzetesen, egy összeírás során bizonyították. Közvetlen politikai hangulatkeltést szolgáló írást azonban csak egyetlen egyet nevezhetünk meg: 1848 decemberében a megszökött nádor becsmérlésére köröztetnek egy levelet, amit teljes terjedelmében bemá-