Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
I. szekció: Paraszti radikalizmus a 19-20. század fordulóján
munkások mozgalmának támogatásával vezették le. Utóbbi viszont nem kérdőjelezte meg a polgári tulajdonjogot, nem sértette meg a '48-as jobbágy törvény kompromisszumos jellegét. Egyik beadványukban ugyan emlékeztettek az urasági időkre, amikor az úrbéri szerződés zselléreknek is lehetővé tette haszonélvezeti jog alapján az állattartást, erdőhasználatot (de hol voltak már azok a legelők), ám a tőkés földhasználat amúgy is kialakulatlan rendszerét a közösségi gazdálkodás tulaj donellenes természete végképp torzóvá formálta volna. 17 Az egyik munkás kifejtette Vadnay főispán előtt, hogy őjogos szükségleten annak a helyzetnek a visszaállítását érti, amikor 25 Ft-ot könnyű volt havonként megkeresni. 18 Tudnunk kell azonban, hogy a '70-80-as évek nagy munkás keresletének idején, a kataszteri munkálatokkal járó föld- és gabonaár-emelkedés idején a mezőgazdasági földmunkások konjunkturális, a magyar gazdaság valós lehetőségeit jóval meghaladó keresettel rendelkeztek: a gazdák kétszeres áron kaptak aratót, a tiszai kubikmunka 6 Ft-ot fizetett naponta (1 kg sertéshús 41 kr-ba, 1 liter sör 16 kr-ba, 1 szobás lakás évi bére 150 Ft-ba került akkor). A munkáshiánytól és a túlcsigázott munkabértől a normális viszonyokhoz való visszatérés súlyosan érintette a földmunkásokat. Sérelmeik centruma az volt, hogy az aratási fizetséggel nagyon megrövidítik őket, hátrányos feltételek mellett kénytelenek dolgozni, „nem tekintik, hogy az a szegény munkás éjjel-nappal a testet-lelket ölő nehéz munkával töri magát". Nem vitatható, hogy a legelterjedtebb aratási forma, a 12-ed, 13-ad részért felvállalt részes aratás visszaélésekre adott alkalmat, hiszen sok gazda, kihasználva a munkapiaci túlkínálatot, a betakarításhoz kapcsolódó munkákat robotban végeztette el. Aratósztrájkra mégis alig került sor Szentesen, mert a gazdák és a munkások csak az érés küszöbén állapodtak meg a terméshányadban, amikor már kölcsönösen kalkulálható volt az elérhető haszon nagysága. Míg ugyanezt a nagybirtokokon már tavasszal megkötötték, s az elszerződött részes aratók sokszor csak júniusban értesültek a negatív terméskilátásoktól. Ebből keletkeztek aztán az igazi sztrájkok. Ezek a munkáspanaszok azonban mégsem a valódi gondokat, a mély sérelmeket fogalmazták meg, hanem általános, a tömeget egyformán érintő, ismert s jobban magával ragadó problémákat vetettek fel. Képviselőjük egy főispáni kihallgatás alkalmával tudatta, hogy nem lehet rossz néven venni az írás, olvasás - s tehetnénk hozzá - a 17 CsmL (SzF) Főispáni ált. iratok 256/1894. április 18 Vadnay Andor, 25.
