Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

I. szekció: Paraszti radikalizmus a 19-20. század fordulóján

tok. E kiegészítő jövedelmektől azonban '48 után teljesen elestek. így állhatott elő az a helyzet, hogy az eleve földtelen zsellérség, cselédség mellett szabad bérmunkásként jelent meg a munkaerőpiacon az egykori negyedtelkes gazda is, mivel 15 holdja a fentebb ismertetett művelési mód mellett nem volt elég családja fenntartására.

7 A zsellérség és az úrbéres gazdák cselédjein kívül ők adták az arató részes-, kukoricamunkás és napszámos munkások derékhadát. Utóbbiak társadalmi állása Szentesen nem egyértelmű. Ti. a napszám, bármely foglalkoztatási ágban, külön szakképzést nem igénylő, erősen függő kenyérkereseti mód. Csakhogy a kubikmunkát sem nyilvánították soha szakmunkának, így a Szentesen nagy számban megtalálható földmunkás elem, mint szakképzettséggel nem rendelkező, ám általában őstermelésből élő mozgó munkaerő, a napszámosokhoz soroltatott. A statisztikának ez a külső, alaki jegy alapján elvégzett klasszifikációja azonban nem tárta fel azt a mélyreható társadalmi különbséget, ami a kubikos és a valódi napszámos között fennállt. A kubikos ugyanis messzemenően lenézte és megvetette a más földjét túró napszámosokat, de főleg a cselédeket. Ehhez tudnunk kell, hogy az országosan 200 000 főre becsült kubikos létszámból 85 ezer esett Csongrád megyére. Ezen belül is többségük Szentes és Csongrád városában élt.

8 Nem véletlenül koncentrálódott a kubikosság Csongrád megyében. Az 1846-ban megindult folyamszabályozási, vízlecsapódási közmunkák az árvizek folyamatos veszélye miatt elsősorban a megye lakosságának kínáltak egészen a '80-as évekig extra kereseti lehetőséget. Ehhez adódtak a vasútépítéssel kapcsolatos földmunkálatok, melyek együttesen egy időre abszorbeálták a jobbágyfelszabadítás következtében előállt munkaalkalom-kiesést, az elveszített úrbéres haszonvételi jogokat, a fix fóldállománnyal lépést nem tartó népességnövekedést. Főként olyan szegény emberek mentek el kubikos munkára, akik egyrészt fizikai alkatuknál fogva erre képesnek érezték magukat, másrészt, akik nem szenvedhették a napszámos munkával járó alárendelt helyzetet. A kubikos nem gazdának szolgált, hanem akkor és úgy dolgozott, amikor és ahogy akart, s ami még ennél is fontosabb, sokkal több pénzért, mint amennyit aratással meg lehetett keresni.

9 Jogosan mondhatta Féja Géza róluk, hogy „valamikor a mezei munkásság arisztokráciáját alkották".

10 Büszkeséggel töltötte el őket átlagosat messze meghaladó kere7 Vadnay Andor: A Tisza-mellékről. Bp. é. n. 124. 8 Nemes Irén 1986. 30. 9 Kiss Lajos: A szegény ember élete. Bp. 1981. 168. 10 Féja Géza: Viharsarok. Az Alsó-Tiszavidék földje és népe. (é.n.) Atheneum.