Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

illetősége, s ezáltal megszűntek a szabad paraszti birtokviszonyok. A határ rendezésére az 1780-as években került sor. I. József feloszlatta a Clarissa apácarendet is, melynek birtoka a Vallásalapítványi Uradalomba olvad be 1782-ben. Az uradalom kezdte el a határ felmérését, s az újonnan megállapított jobbágy telki földek kimérését. Annak ellenére, hogy Cegléden magasan az országos átlag felett volt egy sessió nagysága (75 hold szántó, plusz a kaszáló helyett kimért 18 hold szántó, együtt 93 hold), óriási sérelem érte a gazdatársadalmat, mert a „felesleg" földeket az uradalom magának tartotta meg. Ezek a remanenciális földek alkották a ceglédi uradalom alapját, s azokból alakították meg Ceglédbercel jobbágy községet a ceglédi határ nyugati területén, ahová német telepeseket hozott az uradalom. Cegléd szabadalmas mezőváros megszűnt, jobbágy hely seggé degradálódott. Liríiitálták a jobbágy földbirtok nagyságát, a jobbágyokat pedig földesúri szolgálatokra (robot) és szolgáltatásokra kötelezték. Állapotukban csupán a reformkori országgyűlések törvénykezései hoztak enyhülést az 1830-as években, de ekkor is csupán olyan cenzuális viszony realizálódhatott, mint volt az a más két mezőváros esetében a redempció előtti időben. Hátránya volt velük szemben Ceglédnek az is, hogy a város földjének jelentős része uradalmi birtok lett, s más kiváltságos mezővároshoz hasonlóan - így Szenteshez, amelynek örökváltsági szerződése 1830-ban példaként szolgált Cegléd mezőváros számára -, az úrbéri tagosítások és megváltakozások után is uradalmi birtok maradt.

19 Összegezésül hangsúlyozzuk, hogy a mezővárosok széles skálája ismeretes a XVIII-XIX. században. Közöttük vannak olyanok, amelyek közvetlen földesúri irányítás alatt voltak. Ezek többsége bizonyos kiváltságos helyzetbe került. Ez a kiváltságosság alapvetően a cenzuális viszonyban nyilvánult meg: a földesúr a járandóságokat egy összegben kapta meg, s annak ellenére, hogy úriszéket tartott fenn, bizonyos autonómiát élvezhettek a mezővárosi közösségek. Ezen mezővárosok hátrányát jelenti az, hogy a földesúr uradalmat szervezett, majorságot épített ki határukban, azaz, a jobbágyság birtoklási lehetőségei korlátozás alá estek, nem rendelkezhetett a mezőváros határának egésze felett, csak annyival, amennyivel az úrbéri törvények jogosították fel. Néhány mezőváros azonban olyan szabadalmas állapotban maradhatott, amelyben az önrendelkezés épségben volt, s a birtokviszonyok is szabadon 19 Nóvák László: Cegléd mezőváros a XVIII. században és a XIX. század első felében. In: Cegléd története (szerk.: Ikvai Nándor). Studia Comitatensia 11. Szentendre, 1982. 121-188.