Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért
A kérvényt Sándor Lipót nádor előbb a Kincstárhoz, majd a Magyar Kancelláriához küldte át véleményezés végett, akik a jelek szerint nem tudtak - vagy nem is akartak - az üggyel mit kezdeni. Időközben a Kerületek több szabad királyi várossal is kapcsolatba léptek, hogy a birtokukban lévő falvakról megtudják, vajon azokat királyi donáció, vagy csak privilégium alapján birtokolják-e. A kérdést nem sikerült tisztázni, s a Kancellária is halogatta a válaszadást. Az 1796-os országgyűlés idején a jászkun delegátusok előbb József nádort, majd magát az uralkodót is felkeresték a donáció támogatása érdekében, de az ügyet így sem tudták előre mozdítani. Az elkövetkezendő években lanyhuló erővel folytatódott ugyan még a kérvényezés, ám 1802-re az ügy szép csendesen elhalt. 16 A jászkunok donáció szerzési kísérletének sikertelenségében több tényező is közrejátszott. Ebbe az irányba hatott az európai háborúk elmélyülése, a jászkunok részéről pedig az, hogy ekkoriban vált ismeretessé a rendszeres bizottsági munkálatok kerületi belrendezési terve, mely a helyi nemesek számára lehetővé kívánta tenni, hogy előjogaikat a jászkun privilégiumok rovására érvényesíthessék. Minthogy pedig a donáció szerzés ügye idővel a közpolitikai bizottság hatáskörébe került, kézenfekvőnek látszott a két problémakör együttes félre tétele. 17 A kérést elodázó kormányszervek véleménye csak töredékesen ismert, s leginkább Majláth személynök megjegyzései alapján rekonstruálható. Ő a donációadást törvényellenesnek mondta, már csak azért is, mivel „...hogy adót fizetnének a Donatariusok, a Törvénnyel ellenkezne". Utalt arra, hogy a több tízezer redemptus megnemesítése gyakorlatilag megvalósíthatatlan, ám attól való félelmét sem hallgatta el, hogy a nemesített lakosok „...ne talán Privilegiális Kötelességeknek is utollyára eleget nem tehetnének". 18 Aj elek szerint az Udvar számára is célszerűbb volt a privüégiumokhoz való ragaszkodás, hisz a háborús körülmények között a jászkunok adóira, katonáira mindenképpen szükség volt. A jászkunok nemességének, nemesítésének kérdését a Kerületek a későbbiekben sem vették le a napirendről. Elősegítette ezt a napóleoni háborúk elhúzódása nyomán a katonai terhek (hadiadó, nemesi felkelés, katonaállítás) állandó növekedése is. Már 1802-ben kérni szándékoztak a diétától, hogy a jászkunok csak insurrekcióra és lovasok állítására köteleztessenek, s ezen kívül kizárólag a „...Nemesek által ajánlati 16 Bagi Gábor i. m. 74-76. 17 Ua. 18 SZML Jk. Ker. kgy. ir. 1794. 1. fasc. 823. és 1211. szám.
