Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

paternalizmust. A kun tudat mesterséges fenntartása 1848-ig szükséges volt, mert polgárosodó szabad paraszti rétegeket óvott meg a jobbágyi függéstől, s biztosította a vármegyei jurisdictiótól független községi önkormányzat működését. Szabad polgári jogállásuk, és szociális színezetű termelőközösségük tolerálásához még '48 után is szükség volt a kun folytonosság, származás és érdemek bizonyítására. Ennek éle annak arányában csökkent, ahogy az örökösödések miatt elaprózott föld helye egyre inkább a megtermelt jövedelem lett a redemptus jogok és társadalmi befolyás igazi garantálója. Ajászkun területek 1876-os felszámolása közigazgatásilag is kifejezte a „szabad földnek egyenlően szabad művelése" alapján létrejött „morális egész", a kun lakosok egyetemes belső, társadalmi erodálását. Nem lehetett tovább az 1745-Ös privilégiumok társadalmi és gazdasági funkcióját, a jogok élvezetébe iktatott társadalmi réteg demográfiai visszaszorulásával, a szociális szelekciót akadályozó, monopóliumához rendületlenül ragaszkodó szűk hatalmi csoport érdekképviseleti tevékenységével összhangba hozni. Dorozsma demokratikus j ászkun hagyományainak történelmi hozadéka azonban nem kevés: a privilégiumra támaszkodó exkluzív igazgatással szemben, a személyi szabadság és kötetlenebb gazdálkodás ugyancsak privilegiális elemeire támaszkodva lehetett megerősíteni a polgárosodás első pozícióit.