Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

„Friss emlékezetében lehet a Nemes Kamarának, hogy 1744-ben... Szegény Városunk expediált [küldött] vala eleikbe bizonyos követeket, Nemes Várady Sámulet, Gál Istvánt és Nyitra Jánost", akik újra kérték a levelekért megígért ellenszolgáltatást, melyről a kamara - úgy tűnik végleg megfeledkezett.

16 Természetesen azoknak a personalis és curiális nemeseknek, akik nemességüket igazolni tudták, kúriáikat és telkeiket, vagy legalább is azoknak egy részét sikerült megtartaniuk vagy visszaszerezniük. 1728-ban 7 kisebb-nagyobb területű nemesi birtokot jegyeztek fel Eszterházy emberei, melyek egyenként 3-4 család birtokában voltak.

16 1732-ben a megyei összeírás szerint 40 birtokos nemes családnak van földje a bajomi határban. 1745-ben, amikor végleges adománylevéllel a herceg tényleges birtokába jutott a derecskéi dominium, a 15 contradicalo falu között Bajom is ellentmondását jelentette be, mégpedig Vasváry István és Újhelyi Ferenc 3 telekre, Hajdú János 1 kúriára, Szálai Mihály 1 kúriára és 3 teleknyi földre, Sólyom Balázs 1 kúriára, Földessy Szilágyi István 1 telekre, Nemes Ferenc 1 kúriára, Bagoly János 1 kúriára, Csernyaszky János Kisbajomban 1 kúriára és 3 teleknyi földre, Szoboszlay István 3 telekre, báró Vecsey Mihály biharpüspöki plébános - mint a bajomi család leszármazottja - az egész Bajomra. Tiltakozott a birtokba adás ellen Bajom Város Tanácsa is. Később azonban az alábbi kikötéssel visszavonta ellentmondását: „Ha jövendőben szegény Városunk oly szolgálattal terheltetnék, melyet nem szenvedhetne, szabad legyen és lehessen kinek kinek maga javaival transmigrálni [átköltözni], ahová jobbnak itélli."

17 Ezzel a nyilatkozattal lezárult Bajom város lakóinak nemesi kiváltságuk megtartásáért a XVIII. század elején elindított küzdelme. Belenyugodva a megváltoztatnatatlanba, a bajomiak kénytelen-kelletlen elismerték - hivatalosan - Eszterházy fóldesuraságát. A régi kuriális, ül. személyükben nemesek közül azonban jó néhányan ragaszkodtak nemesi földjükhöz; még a XIX. század elején is perben álltak - nem egyszer sikeresen - az uradalmát minden talpalatnyi földdel gyarapítani igyekvő főúri családdal.

18 16 Osváth ugyanerre vonatkozóan azt írja, hogy a bajomiaknak 400 forinttal kellett megelégedniük, mert nem kapták meg sem a tetétleni, sem a rétszentmiklósi pusztát a levelekért. Én viszont semmi olyan forrást nem találtam, mely arra utalna, hogy a bajomiak valamit is kaptak volna ellenszolgáltatásul. - OL P. 108. Fasc. F. No. 371. 1746. Vö.: Osváth: i. m. 507. 16 HBML W. A. 11. 10. 1728. 17 Szendrei: i. m. 22. o. 34. sz. jegyzet, továbbá Osváth: i. m. 504-515. 18 HBML II. A. 11. 1810.