Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

V. szekció: Küzdelem a privilegizált helyzetért, annak megőrzéséért

fel - megírásától, 1514-től elenyészéséig, a törvény előtti egyenlőség 1848-as becikkelyezéséig a szentesített törvényeknél is nagyobb hatással, a szokás erejével sulykolta be tíz nemzedék társadalomról alkotott gondolkodásába, hogy „virtus nobilitat", tehát a saját érdem megnemesít. Azaz a valóságos nemességet hadiszolgálatokkal és „egyéb testi, lelki adományokkal és erényekkel lehet megszerezni és királyi birtokadományozással erősítik meg" - jóllehet a fejedelem bármely közrendű embert „kiszakítván a parasztok és nem nemesek szolgaságából" birtokadományozás nélkül, címeres levéllel is „az ország valóságos nemeseinek gyülekezetébe és rendjébe iktathat". (Tripartium I. 306. o.) Ahogy egyes személyek nemesítésének, hasonlóképpen a közösségi kiváltságoknak is a hadi szolgálatok és hűség képezték az elvi, erkölcsi alapját. Vonatkozik ez a török elleni harcok utolsó évszázadának a köztörténetből legismertebb közösségi szabadságot élvező rétegén, a hajdúvárosok és községek fegyverforgatóin kívül a végvárak „vitézlő rendjére" mint másik, ugyancsak nagy létszámú kiváltságolt rétegre. Ám a privilegizált helységek eddig kevés figyelemre méltatott típusa, a királyi kiváltsággal felruházott mezővárosok lakosai is eredetileg az uralkodónak tettek szolgálatokat és igen sok esetben a földesuruk a királyi korona vagy a kamara volt. Insurrectio hirdetésekor a katonaállításra a nemesekhez hasonlóan kötelezve voltak e közösségek is. E szekció előadói közül Tóth István György, Nyakas Miklós és Papp Klára is a hajdúközösségek privilégiumainak mibenlétével, megvédésük viszontagságaival foglalkozó érdekfeszítő esettanulmányokat tárt a konferencia elé, ezért e témakört csak egyetlen - de megítélésünk szerint igen fontos - szempontból, a hajdúvárosok és falvak XVII. századi törvényekben is megkülönböztetett típusainak kiemelése végett érintj ük az alábbiakban. A köztörténetből ismeretes, hogy Bocskai 1605. évi hajdúprivilégiuma - évi két hónapnyi ingyenes fegyveres szolgálat fejében - teljes és örökös mentességet adott az állami, egyházi és földesúri adók és szolgáltatások teljesítése alól, sőt a nemesekkel egyenlően a vám- és harmincadfizetés alól is mentesítette 9254 hajdúját, akik Nánás, Dorog, Hadház, Vámospércs, Kalló, Varjas, Sima és Vid helységekben letelepítve földhöz is jutottak. Bocskai e kegyelmi rendelkezése nem jelentett „megnemesítést", hanem kollektív, csak a lakóhelyen belül érvényes - a „valóságos" nemesek szabadságaival majdnem azonos tartalmú - kiváltságokat. Az ország törvényei azonban - a nemesi rendek hatalomféltő és jövedelmeket védő magatartását tükrözve - 60 éven át ismételgették tiltakozásaikat, tiltásaikat és a „nem tudni, milyen kiváltság színe alatt merészelt" jogsértésekkel „bitorolt" kiváltságok megvonására vonatko-