Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

IV. szekció: Paraszti önigazgatás, önszerveződés, egyesülés

HOZZÁSZÓLÁSOK, VITÁK Szabó László: Elmondja, hogy Szolnok megyében folytatnak egy értelmiségkutatást, amelynek során többek között azt is megvizsgálták, hogy az elmúlt időszakban milyen szerepe volt a falusi közösségekben a helyi értelmiségnek. Megállapítja, hogy elég szégyenletesen szerepeltek a diktatúra időszakában. A falusi értelmiség egy részét kiemelték és elhelyezték máshová. A diktatúrának egyik legjellemzőbb vonása az volt, hogy bizonytalanságban tartotta ezt a réteget. Ugyanakkor működése során szükséges is volt ezekre az emberekre, feltéve ha a felsőbb utasításokat, rendeleteket végrehajtották. Akik viszont ezt nem vállalták, igyekeztek eltűnni szem elől. Rengeteg volt jegyző és egyéb hajdani közigazgatási dolgozó hagyta el az 1950-es években pátriáját. Ez az összezilált értelmiség nem tudott semminemű ellenállást kifejteni. Örült, ha megélt és gyermekeit valamilyen úton-módon taníttatni tudta. (Sokan választották a zenei pályát, mert ez volt talán a legideológia mentesebb.) N. Kiss István: Az előző szekcióban elhangzott egy nagyon jó előadás, amelynek három német helység szociológiai-demográfiai bemutatása volt a témája. Ehhez fűz néhány gondolatot a hozzászóló. A Magyarországon élő német nemzetiség története nem szolgált olyan szembenállással, ellenállással, amelyre a többi itt élő nemzetiség bőven adott példát. Kivételt képezett a volksbundista szervezkedés, amely a magyar állam érdekeivel szembenálló politikai mozgalom volt. De ugyanakkor meg kell említem a „Hűség a hazáért" mozgalmat, amely a magyarországi németség hazája iránti szolidaritást jelképezte. A volksbundista szervezkedés következtében sok hazai németet soroztak be az SS kötelékébe, ugyanakkor rengeteg német nemzetiségű katona szolgált a magyar honvédségben. Ez utóbbi bizonyítása számtalan esetben mentette meg a katona viseltet és családját a kitelepítéstől. Vörös Károly: Úgy véli - kortársként -, hogy senki nem vált megtalálhatatlanná. A hatóságok amit csak akartak, mindent megtudtak és mindenkit megtaláltak, akit csak kerestek.