Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

IV. szekció: Paraszti önigazgatás, önszerveződés, egyesülés

nyi, nem szlovák származású magyar, örmény és zsidó tulaj donosok 100500, 500-1000 hold körüli középbirtokosok voltak. Virilis jogon így a 20 legtöbb adót fizető vált választás nélkül a képviselő-testület tagjává. Ezek közé bekerült néhány komlósi, csabai nagybérlő család is. A másik 20 főt a tiszteletnek és a tekintélynek örvendő gazdák adták. Őket választották. A választásra jogosultak száma 150-160 fokozott mozgott. Ezek zömmel helybeli szlovák gazdák voltak. Az elöljáróságba is ők kerültek be. A dualizmus korában nem szlovák alig jutott elöljárósági tisztségre. Ajegyzők és bírók viszont mindig is a szlovákokból kerültek ki. Jegyzőt nem sokat „fogyasztott" a község közel 100 esztendő alatt. 1861-től 1901-ig Uhrenka Mihály, a középfokú végzettséggel igen, de jegyzői oklevéllel nem rendelkező módos kisgazda család tagja, 1902-től az ambrózfalvai születésű Chován Károly, hasonló végzettségű, de jegyzői oklevéllel is rendelkező személy volt a községjegyzője 1929-ig. Őt követte Bankó Pál, egészen a II. világháború végéig. A bírókat, esküdteket, írnokokat szintén a módosabb szlovák gazdacsaládok adták. A Chrenka, a Chovanyecz, Majdan, Lipták, Bogár, Zana, Gali, Csaprda családok voltak ezek. A község első egyházlátogatási jegyzőkönyvét (1877) véve figyelembe, alig mutat mást a presbitérium összetétele. Persze itt már szélesebb értelemben képviselteti magát a falu társadalma, de még mindig a módosabb kisgazdák sorából. így pl.: Semetka, Antal, Kulik, Karkus, Krnács, Kojnok, Szlávik, Jaszovszky, Dobrocky családokból. S ha a felsorolt két névanyagot összeadjuk, akkor bizony a módos, erős 60-90 holdas kisgazdák szinte teljes sorát ismerhetjük meg. Ezt a kategóriát követték az 1-10 holdas törpe, ill. kisbirtokosok mintegy 400 családdal. A telepítéstől kezdve gondoskodtak a község lakosai - gazdasági és anyagi nehézségek ellenére - a lélek gondozásáról is. Gondoskodtak iskoláról és imaházról is. Ezeket a nagylaki evangélikus anyaegyházközség felügyelte. 1856-ban az evangélikus lélekszám már meghaladta a 400-at. így egyházközséggé alakultak. Az új anyaegyház első papja 1856-tól 1902-ig ifj. Kutlik János. Kezdetben a telepítők közül az első számú és legtekintélyesebb Kolár János tímármester tanított s vezette a temetkezési szertartásokat. Szinte évenként váltották egymást a vándortanítók és leviták. A sok felől összejött gyülekezet eggyé kovácsolásának feladata az energikus ifj. Kutlik Jánosra várt. Küldetését híven teljesítette. Már 1866-ban olvasókört szervezett. A kör élénk kapcsolatban állt a felvidéki szellemi körökkel. Folyamatos információval látták el a Národy Hlásnyik, az Obzer és a Pestbudínske Vedomosti c. szlovák lapokat működésükről. A jeles kör megszűnése egybeesett a Matica Slovenska és a három szlovák