Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
IV. szekció: Paraszti önigazgatás, önszerveződés, egyesülés
a falugyűlés határozott, határozatainak és rendeleteinek érvényt az általa választott bíró szerzett, munkájában néhány, szintén választott esküdt segítette. Mindenekelőtt a legelőhasználat szabályozása, a nyomásrendszer, s általában az egész községi élet megkövetelte, hogy egyegy falu lakossága egyenlő szabályok szerint éljen" 7 Am míg a feudalizmus korai időszakában a földesúri beavatkozás a falusi önkormányzat ügyeibe alig volt érezhető, addig a hatalom - benne a földesúri megszilárdulásával és lépésről lépésre való kiépülésével az önkormányzatok visszaszorulása figyelhető meg még mezővárosi viszonylatban is. Először a Mária Terézia-féle urbárium szabályozta a községek szervezeti rendjét ésműködését, sez határozta meg első ízben a földesúrtól való függőség mértékét, csakúgy, mint az állammal való kapcsolatokat is. 8 Ez azonban a korábbi, elfogadott, kialakult, megharcolt állapotok megváltozását is eredményezte. És általában szigorodást, az önigazgatás korlátok közé szorítását. Amely - lehetséges, hogy országos szinten egységesülést, tehát egy országosan egyetemlegesen érvényes közigazgatási rendszer kialakulásának alaplépéseit jelentette, de a megváltozott helyzetben utasításra másítani kényszerült falvak egyedi eseteinek többségében durva beavatkozást, felháborító pressziót, vagyis sűrűsödő sérelmeket. Melyek aztán - miként azt Horváth Zoltán részleteiben elemzi - a reformországgyűlésektől kezdve egyre sűrűsödően napirenden voltak, számtalan tervezet, rendelet, módosítás született, jogi viták serege zajlott a közel száz év alatt, mígnem az 1886. évi községi törvény nyomán - miután a falu önkormányzati szervezetébe gazdasági tekintetben is befolyást biztosított a törvényhatóságoknak - a községek öntevékenysége egészen szűk területre szorult vissza; a törvény megszületése után már nemigen lehet községi autonómiáról beszélni. 9 Vagyis, amit a lexikon autonómia címszó alatt tömören úgy fogalmazott, hogy önkormányzat, egyenlő valamely testületnek azzal a jogával, „...melynél fogva saját ügyeit, törvényhozói, végrehajtó és bírói hatalmát más hatóságoktól függetlenül gyakorolja, s tisztségviselőit maga választja..." 10 : már a múlté, csak filozófiai értelemben, fogalmi szinten él. Illetve mégsem! Az állam és a faluközösségek, illetve a községek viszonyát a kiegyezés után az 1871. évi XVIII. tc.-ben fogalmazták meg 1945-ig tartó érvénnyel. Szervesen kapcsolódik ez a rendelkezés a korábbiakhoz, s ez lehetővé tette azt, hogy a közösség, vagy annak 7 Horváth Z., 1972. 565. 8 Ua., 566. 9 Ua., 613-615. 10 Révai, 1936. 83.
