Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

III. szekció: Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után

fel kell adniuk a magángazdálkodást, de nekik addigra már csak a cselédszerep jut. A régi hierarchia átmentésének az ígérete a parasztság más rétegeinél épp a belépés ellen hatott: „Tiszakécske községben ... kisemberek felvetették, hogy a vezetők megint a nagyobb gazdákkal foglalkoznak. Korábbi időkben ezek a kisemberek a nagyobb gazdákhoz jártak dolgozni, s majd a tsz-ben is ők dirigálnak."

11 A kintmaradás lehetőségének teljes feladásáig a gazdák különféle ellenállási technikákkal próbálkoztak. A szervezők elleni erőszakos fellépésre ritkán került sor, az önvédelem eleinte éppen a nyílt összeütközés elkerülésében jelentkezett. Erre a szétszórt tanyavilág nagyobb lehetőséget nyújtott, mint a zárt falusi település. A gazdák távol tartották magukat minden olyan összejöveteltől, amely tsz-agitációvá alakulhatott át. A házhoz jövő szervezők elől pedig egyszerűen elbújtak. Ha mégsem lehetett megakadályozni a találkozást, legtöbbször félígérettel, a döntés elhalasztásával próbáltak időt nyerni: „Sokan a dolgozók közül az agitáció során elmondották, hogy őszre hajlandóak belépni. Most, amikor elibük tesszük a belépési nyilatkozatot, hogy írják alá őszre, kiderül, hogy egy részük egyáltalán nem akar belépni."

12 Az idősebbek korlátozott munkaképességükre hivatkoztak, és arra, hogy bérbe adott vagy hozzátartozóik által művelt föld megélhetésük egyetlen forrása. A reményvesztés utolsó stádiumában éledt fel a „menteni, ami menthető" ösztöne. A gazdák megpróbálták értékesíteni mindazt, amit a tsz-be való belépés esetén elveszítettek volna. Csökkentették a kocaállományt, megszaporodott a szabálytalan fakitermelés, leálltak a szőlők telepítésével. Az ellenállás feladása, a belépési nyilatkozat elsők között történő aláírása a gazdaközösség szemében szégyennek számított: „Kerekegyháza községben a gépállomás megpróbálta a környéken lakó egyénileg dolgozókat beszervezni; egy be is lépett a tsz-be, utána azonban úgy nyilatkozott, hogy ne mondják meg a többieknek, hogy ő belépett... Tapasztalat, hogy a parasztok egy része fél egymástól. Azt mondják, hogy a rokonság megharagszik, megveressél fenyegettek egyeseket, s ha megkérdezzük tőlük, ki fenyegette őket, nem mondják meg."

13 A félelem és a szégyenérzet csak a belépések tömeges megindulása után szűnt meg, akkor már a csatlakozást az egész közösséget érintő, kikerülhetetlen sorscsapásnak értékelték. Az egyéni gazdálkodás feladásának tragikumát, a gazdák hangulatát 11 Uo. 12 Uo. 13 Uo.