Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

III. szekció: Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után

sabb társulási formát j elentő termelőszövetkezetek létrehozását j elölték meg. Az agitáció legfőbb módszerének az egyéni meggyőzést tekintették. Az eddigi tapasztalatok ugyanis azt mutatták, hogy „gyűlésekkel ezt a kérdést megoldani nem lehet". Az eredményesebbnek ígérkező egyéni meggyőzéstől azt remélték, hogy a parasztság be fogja látni: az egyedül helyes út a szocialista nagyüzemi gazdálkodás irányába vezet. A szép szó mellett a kormányzat adópolitikával gondoskodott arról, hogy az egyénileg gazdálkodók, önálló vállalkozók jobb belátásra térjenek. A pártértekezlet állást foglalt az Önkéntesség „lenini elve" mellett: elítélte az erőszakos fellépést, ugyanakkor megengedhetőnek tartotta a parasztok állandó zaklatását. Az agitátoroknak ugyanis számolniuk kellett az ellenállással. Fellépésük indoklására készen állt a válasz: nem is árt, hogyha „egy dolgozó paraszthoz többször is elmegyünk azért, hogy saját boldogabb jövője érdekében a helyesebb utat válassza."

10 Az agitációs brigádok megszervezése, irányítása, ellenőrzése a különböző szintű párt- és állami szervekre várt, amelyek számíthattak a tömegszervezetek (KISZ, Hazafias Népfront, nőtanácsok), az ipari üzemek, a mezőgazdasági termelést segítő gépállomások, a már eredményesen működő tsz-ek vezetőinek, az iskolák pedagógusainak aktív támogatására.

11 A szervezés kétirányú: egyszerre szolgálja a sok kisterületű, szegényparasztok, agrárproletárok létrehozta régi szövetkezeti csoport megerősítését és újak szervezését. A siker külső feltételeit - a közös gazdaságok állami támogatását, a tsz-tagok nyugdíjának, SZTK-ellátásának biztosítását - a kormányzat teremti meg. A megyei pártvezetés először a helyi pártszervezetek megerősítésére tesz lépéseket. 1959. január 11-től a falusi párttitkárokat 10 napos tanfolyam keretében készítik fel a tennivalókra. Feladatuk többek közt az alapszervezetek megerősítése, a szövetkezeti modell melletti szorgos agitáció, valamint - belépéskor - a személyes példamutatás. 9 A mezőgazdaság szocialista átszervezése az egész társadalom alapvető érdeke. Megyei termelőszövetkezeti aktíva Veszprémben. = KN 1959. január 25. 1., 3. 10 Uo. "Ahagyományos szellemben „népnevelői"munkával megbízott állami alkalmazottak agitátori munkáját szigorúan ellenőrizték. A tsz-szervezés idején a szövetkezés ellen „izgató" pedagógusokat azonnali hatállyal elbocsátották. (így járt pl. Varga Józsefné várvölgyi pedagógus.) Még a nevelők passzivitását is a „népi demokrácia rendjével, fejlődésével" való szembenállásnak tekintették. Vö.: a Zirci Járási Tanács V. B. Művelődési Felügyelősége 9570/1960. sz. körlevelével, amely a „fegyelmi ügyek ismertetését" adja. = Olaszfalui Állami Általános Iskola iratai 121/1960. sz.