Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

III. szekció: Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után

még öt évig tart ez a demokrácia! A nagyhalászi vidám vásárban Iván Mihály azt ordította, hogy jobb volna, ha zsírt árulnának a népnek. Neki 12 gyereke van és már egy hete nem evett főtt ételt, mert nincs zsírja. Egyébként ne itt csináljanak vidám vásárt, hanem a jugoszláv határon. Kozma Istvánná (ugyancsak nagyhalászi lakos) 1952-ben az utcán kiabálta, hogy nincs kenyér, nincs szén, nincs fa, nem fogunk dolgozni. Sztrájkolunk! Az elkeseredettség és a nyomor természetes módon a rendszer vezetői elleni gyűlöletben is megnyilvánult. Elsősorban Rákosit és Sztálint szidták, ami akkor főbenjáró bűnnek számított. Avaskos megfogalmazásokat igyekeztem megszelídíteni, így adom közre. Sztálin halála után egy héttel Pál Mihály tímári lakos azt mondta, hogy kit gyászoljunk mi? Ezt a bitangot, aki hazánkat félrevezette, aki az országot elámította. Az ilyen bitang és csavargó nem érdemli meg hogy gyászoljuk! A társaságban lévő Tamás András még keményebben fogalmazott. Ott egyék meg a férgek, ahol van - mondta. Demecserben a kenyérosztásnál 50-60 fő előtt Fülöp Péterné azt mondta, hogy bár 5 évvel ezelőtt halt volna meg Sztálin, akkor most lenne kenyerünk. Balogh Jánosné Nagyhalászban azt kiabálta, hogy tesz ő Rákosi elvtársra, meg a többi kommunista vezetőre. O sohasem bírta a kommunistákat, gyűlöli és gyűlölni fogja őket, mert nem azon vannak, hogy az embernek legyen valamije, hanem amije van, azt elveszik tőle, mint a rablók és belezavarják a csoportba. Az ösztönösen megfogalmazott kijelentéseken túl 1951 és 1955 között megjelenik a konkrét, tettekben megnyilvánuló ellenállás is, mely esetenként már bizonyos szervezettséget feltételez. 1953 őszén 300 ibrányi lakásba szerelték fel a vezetékes rádiót. 1954. január 24-én hajnali négy órától hat óráig a hálózati hangszórókból a Szabad Európa hangja szólt. Arra buzdította a magyar parasztokat, hogy tagadják meg a belépési nyilatkozatok aláírását. A rendőrségi jelentés szerint valaki, akinek világvevő rádiója volt, rákötötte azt a kiépített rendszerre. Ugyanebben az évben a kótaji Lenin Tsz udvarán lévő melegágyat ismeretlen méreggel belocsolták. Elpusztult a dohánypalánta 90%-a. 1950 októberében a nagyhalászi tsz 590 kislibáját mérgezték meg. Ugyancsak Nagyhalászban a kendergyár WC-jében az ügyeletes rendőr a következő feliratot találta: Éljen Hitler! Éljen Titó és bandája! Pusztuljatok ti népnyúzó betyárok és rablók! Szűcs János búji lakos 1953-ban az MDP szervezet ablakait puszta kézzel verte be. A jelentés szerint egy éven belül már harmadszor cselekedte ugyanezt. A paraszti kezek leginkább persze akkor szorultak ökölbe, amikor a