Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)
III. szekció: Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után
tus 22-én meghozott földreform és telepítési törvény 8 rendelkezett. Mielőtt a törvény lényeges szakaszait ismertetném, érdekességként megemlítem, hogy az első szakasz végére beépítették a sokak által ismert politikai jelszót: Aföld azé, aki megműveli! Aharmadik szakasz kimondta, hogy az állami nagygazdaságok és az agrárérdekeltek szükségleteinek kielégítésére elveszik és állami tulajdonba kerülnek: a 45 ha-nál nagyobb magángazdaságok minden felszereléssel együtt, bankok, részvénytársaságok, egyesületek, egyházak, egyházi és világi alapítványok földjei, továbbá a háború alatt bármilyen okból gazdátlanul maradt gazdaságok - bárminemű kárpótlás nélkül. Az utóbbi rendelkezés enyhén szólva is meglepő, mert érinti a deportált zsidók javait is. A magánföldművesek földmaximumát 20 ha-ban határozták meg, a nem földművesek tulajdonában 3 hektárt, az egyházi intézményeknek, templomoknak pedig 10 ha művelhető területet hagytak. A maximumon felül elvett földek után járó kártérítést a hektáronkénti évi termés értékében állapították meg, arányosan az elkobzott terület nagyságával. Az elvett földek az agrárreform földalapjába kerültek. Ezt az állami földalapot gyarapították még a Német Birodalom és a német nemzetiségűek Jugoszláviában lévő birtokai (lásd: vagyonelkobzási törvény), és a népellenséggé nyilvánított személyektől bírósági úton elkobzott földek. A földalapból 4-12 hold földet kaptak családonként elsősorban a partizán egységek és a jugoszláv néphadsereg harcosai (a harcos külön státust jelentett) és rokkantjai, az elesettek családtagjai, valamint az első világháború rokkantjai. A Vajdaság területén 500 000 hold földet tartalékoltak a harcosoknak kiosztásra a német nemzetiségűek volt birtokaiból. A törvény 12. szakasza földet ígért a földnélküli őslakosságnak is. A kapott földet 20 évig nem lett volna szabad osztani, eladni és bérbe adni sem. A belső telepítés terve szerint Zenta határában három telepesfalu építését kezdték meg. A két-három szobás falusi házak építése el is kezdődött Bogarason, Keviben és Gunarason. Az első telepesek már 1946 májusában megérkeztek, de a házak csak a következő évben készültek el. Addig a környező tanyákon helyezték el őket. Kevibe 26 Pancsova környéki család érkezett, Bogarason is hasonló méretű telepítés zajlott le. A gunarasi ruszikok számáról nincsenek adataim. Egy-két évi ittlét után 2 család kivételével 9 minden telepes elköltözött. 8 Zakón o agrarnoj reformi i kolonizaciji (Sluzbeni list DFJ 64/1945. 9 Rácz Vince: Földosztások Zentán, Zenta, 1979.
