Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

III. szekció: Paraszti terhek - Paraszti ellenállás és érdekképviseletek 1945 után

JKP Központi Vezetőségének ellenőrző bizottsága és ennek külön megbízottja Osman Karabegovic újvidéki székhellyel. Hasonló felhatalmazása volt még Slobodan Penezic-Krcum néphősnek, az UBDA szerbiai főnökének, aki a „felszabadulás" után hírhedtté tette a nevét a szerbiai ún. ötödik hadoszloppal való leszámolásban. Hogy a Vajdaság gabonabeszolgáltatási kötelezettsége mekkora volt, az az alábbi adatokból is látható. A tartománynak 1947-ben 303 421 vagon különféle gabonaneműt kellett beszolgáltatnia. Ezzel szemben Szerbiának 77 759, Horvátországnak 108 250, Szlovéniának 2670, Crna Gorának 1700, Koszovónak pedig 3369 vagonbeszolgáltatási kötelezettsége volt. 1949-től a kötelező beszolgáltatás elsődleges célja nemcsak a lakosság ellátása volt, hanem a tartalékok biztosítása arra az esetre, ha az országot támadás éri a keleti tömb országai részéről. Nincs módunk ebben a rövid beszámolóban részletesen ismertetni annak a kegyetlen terrornak a részleteit, amelyet azok ellen alkalmaztak, akik a legtöbbször önkényesen kirótt beszolgáltatási kötelezettségüket nem tudták teljesíteni. Igen sokszor a padlások teljes felsöprése után is hiányzott még a kötelezettségből fél métermázsa, vagy ennél több. Következtek a fizikai bántalmazások, bajusztépések. Ezeknek következményét sokan azután egész életükben viselték. A letartóztatottakat arra kényszerítették, hogy köpködjék egymást, cirkuszi bohócmutatványokat utánozzanak; az aktivisták - pl. - igen sokszor (alkoholosán) meglovagolták őket... Az aktivisták számának külön szórakozást nyújtott, ha a letartóztatottakkal elénekeltették a gúnydalt, amelynek szövege szabad fordításban kb. így hangzott: Nincsen búza, kukorica is kevés, Hej, kulákok, jó rá b... A beszolgáltatási kötelezettségek kijelölésében lényegében nemzeti hovatartozás szempontjából különbséget nem tettek, bár a tartományi pártbizottság értekezletein néha az is elhangzott, hogy a magyar földművelők ellenállása az Informbüró határozata következtében fokozódott. Bírósági eljárást és vagyonelkobzást a Vajdaságban egyedül 1949ben 2405 személy ellen indítottak! Többségüket el is ítélték, 1039 személyt pedig vagyonelkobzással sújtottak. Az elítéltek legtöbbször 3 évig terjedő börtönbüntetést kaptak. Többségüket azután az ország különböző területén dolgoztatták. A jugoszláv történetírás még nem állapította meg, hogy ezeken a kényszermunkákon hányan haltak meg; a hozzátartozóik még ma sem tudják, hogy az elpusztítottak hol vannak eltemetve. Az adminisztratív felvásárlás legtragikusabb időszakában, 1949.