Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

I. szekció: Paraszti radikalizmus a 19-20. század fordulóján

kondicionáló körülményekkel, azok eseti kombinációival. Hiszen azok már régebb óta létező összefüggések, amelyek korábban nem vontak maguk után hasonló következményeket. Haszontalan dolog például a földbirtokmegoszlást állítani a mozgalmak mögöttes okai között az első helyre, mivel azok feszültségkeltő hatásával legalább fél évszázada számolni kell, ám a század végéig többnyire nem indukáltak hasonló mozgalmakat. Helyesen utalt erre Király István is, aki - talán a kollegáit intve, mindhiába - megjegyezte a tíz évvel ezelőtti orosházi jubileumi tanácskozáson elhangzott előadásában: „Nem érdemes azzal részletesebben foglalkozni, hogy a birtokok hogyan oszlottak meg a Viharsarokban a jobbágyfelszabadítás után, sem azzal, hogy a művelt területek megoszlása miként alakult az agrárszocialista mozgalmakig. Ugyanis ezekből levezetni nagyon bajos a mozgalmakat."

7 S így vagyunk egy sor további folyton emlegetett külső feltétellel. Hiszen az sem igazán bizonyított, hogy az 1880-as évtized végére, a következő évtized elejére valamilyen végzetes romlás vagy változás állt volna be a mezőgazdasági munkaerőpiacon; olyan, ami kiválthatta népes földmunkás és mezőgazdasági napszámos tömegek elégedetlenségét.

8 Ezzel kapcsolatban Király István vetett föl érdekes problémát azzal a céllal, hogy megtalálja a mozgalmak kirobbanásának éppen akkor ható társadalomtörténeti mozgatórugóját. Király szerint a döntő mozzanat itt a falusi napszámosok és uradalmi cselédek 1867 és 1890 között zajló proletarizálódása, e folyamat gyümölcsei pedig a kilencvenes évekre értek be. Az elproletariálódás mögöttes oka - véli - a földesúri „házigazdaság" elterjedése, aminek következtében csökkent a feles (kukorica)művelés iránti kereslet: „...a feles kukoricaművelő akkor változott át zsellérből falusi napszámossá, amikor divatba jött a harmados kukorica, teljesen agrárproletárrá akkor vált, amikor a harmados kukoricát dézsmával és robottal terhelték meg, és megjelentek a kukoricakapálást bizonyos mértékig helyettesítő ekekapák."

9 Tehát a napszámmunka irányába történő eltolódás s kisebb mértékben a cselédmunka egyre nagyobb jelentősége - így zajlott le a proletarizáció, melynek súlyosságát növelte a terjedő mezőgazdasági munkanélküliség. Hiszen az egyoldalú gabonatermelés eluralkodása kevesebb munkaalkalmat biztosított a napszámmunkára szorulóknak.

10 7 Király István: Az agrártársadalom tőkés átalakulása a Viharsarokban. In: Szabó Ferenc: i. m. 13. 8 L. Vörös Antal: Életmód és mozgalom. Uo. 59. 9 Király István: A magyar agrárszocialista mozgalmak néhány kérdése. In: Gunst Péter, szerk.: Kelet-Európa agrárfejlődése a századfordulón (1880-1914). Bp. 1989.3031. 10 Uo. 34.