Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

II. szekció: Paraszti terhek - paraszti ellenállás és ékdekképviselet 1944-45-ig

egy egésztelkes paraszt annyit adózott, amennyit terméséből éppen ki tudott fizetni. Összefoglalva: csak a conscriptiók alapján nem szabad analíziseket végezni, ill. a paraszti életszínvonallal jövedelemmel kapcsolatban visszamenő következtetéseket vonni le. Orosz István zárszava: Megköszöni a hozzászólásokat. Igen fontosnak tartja a Hegedűs Antal által megfogalmazott kérdést; milyen szerepe van a vallásnak a magatartásformák kialakításában. A vallásosság, a vallási meggyőződés nem mellékes a bűnelkövetés és sok egyéb szempont vonatkozásában. Ez vitathatatlan. Viszont a vallási magatartás a különböző magyarországi felekezeteknél nem azonos; másként reagál egy katolikus és másként egy protestáns. A Szabó László által vizsgált területet az teszi igazán érdekessé, hogy a katolikus Jászságban és a protestáns Nagykunságban azonos magatartásformát mutatnak a bűnözés és más kérdések megítélésében. Az ország más területein nem mindenütt ez a jellemző. Egyáltalán nem biztos, hogy egy katoükus és egy kálvinista község ugyanúgy reagál bizonyos kérdésekre. Összegezve az előadások és hozzászólások tanulságait, néhány lényeges kérdést kiemel. A jobbágyi-paraszti terhek - utalva Hegedűs Antal előadására - minden bizonnyal lényegesen kisebbek voltak, mint amit általában el szoktunk képzelni. A paraszti közösségeknek megvolt a magukhoz való eszük, hogy a tényleges jövedelmeiket és vagyonukat kisebbnek tüntették fel. Nagyon lényeges szempont az is, hogy rendkívül nagy különbségek voltak az ország egyes régiói között, de a településeken belül a családok között is. Csak a regionális különbségeket figyelembe vevő szemlélettel lehet az új, magyar társadalomtörténetet megírni. A korabeli paraszti terhek megítéléséhez többé-kevésbé rendelkezésre állnak a források. Ezekből számtalan dolog megállapítható. Egyet azonban soha nem szabad elfelejteni. Az utókor nem közelíthet a saját értékítélete szerint egy megelőző korszakhoz. Soha nem lehet figyelmen kívül hagyni azt, hogyan ítélte meg egy XVII. vagy XVIII. századi paraszt a saját helyzetét. Tehát nem az a lényeges, hogy mi rossznak, elviselhetetlennek vagy elviselhetőnek, jónak tartjuk a korabeli paraszt életét, helyzetét, hanem az, hogy ő milyennek tekintette. Szabó István egy bizonyos megállapítását idézi ezzel kapcsolatban. Akkor van a felkelésig elvezető ellenállási hajlam, ha generációkon belül olyan változás, rosszabbodás következik be a paraszt életmódjában, amelyet tudatilag is fel tud dolgozni. Erre utalt Gyáni Gábor is az I. szekció bevezető előadásában: nem egyszerűen az ökonomista szemlélet érvényesül, hanem annak tudati vetületei. A paraszti tudat vetületeinek vizsgálata, feldolgozása rendkívül lényeges a paraszti ellenállásformák