Erdmann Gyula: Paraszti kiszolgáltatottság – paraszti érdekvédelem, önigazgatás. A Hajnal István Kör gyulai konferenciája 1991. augusztus 29–31. - Rendi társadalom–polgári társadalom 5. (Gyula, 1994)

II. szekció: Paraszti terhek - paraszti ellenállás és ékdekképviselet 1944-45-ig

nagy tételnek számított az a kormánybiztos által készített gát 1878-ban, amely a városnak 85 000 forintjába került. S mégsem hozta meg az eredményt azonnal, ugyanis a kormány Arad megyétől nem követelte meg ilyen eréllyel az erődítést, s az átszakadó Arad megyei gáton kiömlő víz gyulai földeket öntött el. A türelem fonalát végleg az szakította el, hogy az árvízmentesítés költségeire 1879-től ötféle, egymásnak ellentmondó törlesztési kulcsot fogadott el az önkormányzat. Az árterek kialakítása nem történt meg, így a város polgárainak többsége nem tudhatta, hogy földje beleesik-e a kibővített árterületbe, s vajon milyen törlesztési kulccsal kell fizetnie. 1885-ben a törlesztési kulcsok ügye a másodfokú ítéletet várta a Királyi táblánál. Az az átláthatatlan, a város többségét érintő zűrzavar s a nyomában járó híresztelések többet ártottak a városházának, mint a pótadó emelése. Szította az indulat parazsát, hogy volt a városnál néhány igen nagy ellenszenvnek örvendő tisztviselő is. S olykor a kisebbnek látszó ok nagyobb dühöt vált ki - úgy tűnik, ezúttal is ez történhetett. A mozgalom egyik agilis iparos szervezője 20 évvel később a következőképpen idézte a legerősebb motivációt: „Nem a túl magas városi adó -mert a 38 percent igazán nem túl magas városi adó -, hanem az volt a fő rugója, hogy a nép a nagyközségi szervezet révén az akkori tanács néhány népszerűtlen tisztviselőjétől akart megszabadulni."

7 A nagyközségi szervezet gyógyszer lett volna a népszerűtlen tisztviselők ellen, bár a város egészére sorvasztó mellékhatásokkal járt volna. A nagyközségben a képviselőt és a bírót is közvetlenül választották a 20. évüket betöltött adófizetők, ellenben a rendezett tanácsú városban csak az országgyűlési választók voltak helyi képviselővé választhatók Gyulán mintegy 1500 fő -, s a polgármestert a 100 virilisből és 100 választott tagból álló helyi képviselő-testület választotta. Vagyis nagyközségi szervezetnél - bár a főszolgabíró kijelölési jogával terhelten érvényesült volna a mozgalom támogatóinak túlsúlya, s mint már írtuk, a szervezők visszatérhettek volna elvesztett társadalmi pozícióikba. Sértett, visszatérni vágyó szervezők, az adócsökkentés ígérete, átláthatatlan, sok embert érintő ármentesítési ügyek, néhány utált tisztviselő - nagyjából együtt van minden, ami egy sikeres tömegmozgalom beindításához kell. De az érzelmek intenzitása korántsem lett volna ekkora, ha nincs Gyulán bizonyos, emberöltőkre visszanyúló ellentét a „nép" és az „intelligencia" között. A gyökereket 1848-ban kell keresnünk. Az áprilisi törvényekben szabályozatlanul maradt kisebb királyi haszonvételek ügye, valamint a legelők kérdése hetek alatt szembefordí7 Kóhn Dávid: Rendezett tanács vagy nagyközség. Békés, 1905. március 12.