Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

IV. Az 1848–1918 közti falusi társadalom kutatásának forrásairól

hérvári káptalanok kivételével csak a magánlevéltárak vannak meg. A katolikus levéltárak között meg kell említeni a szerzetesrendek gyűjteményeit. Mint a köztörténetből ismert, a szerzetesek a 11. század eleje óta telepedtek meg Magyarországon. Az első bencés apátságokat -Pannonhalmán és Pécsváradon- még Szent István hozta létre. Őket követték a premontreiek, ciszterciták, pálosok, a 12. századtól a koldulórendek (ferencesek, domonkosok), majd a 16. században, az ellenreformáció során megjelentek a jezsuiták is. Ma összesen 4 rend működik, melyek közül a bencések, ferencesek, piaristák tartanak fenn levéltárat, összesen 341 fm iratanyaggal. A rendek közül a bencéseknek saját egyházmegyéjük volt, melynek plébániáit 1950-ben a Győri Egyházmegyéhez csatolták. A püspöki, káptalani és rendi levéltárakban a társadalomtörténet fontos forrását jelentik a személyi hagyatékok. A püspöki levéltárakban 70 érsek és püspök iratanyaga található; a személyi fondok egy része nincs az egyházkormányzati iratoktól elkülönítve. Különösen jelentős a Prímási Levéltár 16-17. századi gyűjteménye, ahol egy sor történeti személyiség (Fráter György, Verancsics Antal, Kollonich Lipót, Pázmány Péter stb.) iratai találhatók meg, míg az újabb hagyatékok közül Simor János, Ipolyi Arnold, Serédi Jusztinián iratait említhetjük. Gazdag iratsorozatok állnak rendelkezésre a kalocsai érsekekről és a székesfehérvári püspökökről is. Míg az említett személyek iratai a politikai-történet szempontjából is fontosak, addig a káptalani levéltárakban lévő kanonoki gyűjteményekből elsősorban a felsőpapság gazdasági, társadalmi helyzete ismerhető meg. Az áttekintést megkönnyíti, hogy e sorozatokban a levelezés és a jogbiztosító iratok mellett végrendeleteket, hagyatéki leltárakat .is őriznek. A kanonoki iratok -csekély terjedelmük miatt- a káptalani levéltárakban nincsenek állagokra bontva, de legalább 500 személy dokumentumaival számolhatunk. Az eddig említett katolikus levéltárakban -a teljesség igénye nélkül- társadalomtörténeti szempontból megemlíthetünk néhány, több-kevesebb rendszerességgel előforduló irattípust, mint a lélekösszeírások a 18. század végétől, az egyházmegyei főtanfelügyelőségek iratai a 19. század második felétől, a papok ha-