Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

II. AZ 1848–1918 KÖZTI VÁROSI TÁRSADALOM KUTATÁSÁNAK

Nagykőrös polgármestere 1071-ig keletkezett fondjának terjedel4 mét tekintve legnagyobb állaga a közigazgatási iratoké. Irattári rendszere miatt és azért, mert a korabeli segédletek (iktatók, mutatók, sorkönyvek) megmaradtak, az iratanyag viszonylag könnyen kezelhető, bár megjegyzem: a benne való kutatás még így is rendkívül munka- és időigényes. Az 1852-54 közti anyag elnöki, illetve tanácsülési döntésű tételekre

5 oszlik, ez utóbbiakat a korabeli közigazgatásban mindenütt bevezetett betűjeles rendszerben, tematikusán irattározták. 1855-ben bevezették a római számokkal jelzett kútfős rendszert, tehát az iratok tematikus irattározása továbbra is megmaradt.

6 Ez a rendszer -kis megszakítással- a vizsgált időszakban végig működött, csupán a kútfők száma gyarapodott az idők folyamán. Az egyes tárgykörök fölsorolását most mellőzöm, annál is inkább, mert nem szeretném, ha bárki feleslegesen föllelkesülne és azt gondolná: micsoda fontos adatok rejtőzködhetnek bennük. Ne gondoljunk ugyanis olyan adatokra, méginkább összefüggő adatsorokra, amelyek egy-egy helyi, ez esetben alföldi mezővárosi társadalom rétegződését, mobilitását, egyáltalán a városi társadalom egészét összefogottan reprezentálják. Ilyen adatsorok a közigazgatási iktatott iratokban nincsenek, és kétséges, hogy összeállíthatók-e egyáltalán. A hivatali apparátus jórészt egyéni ügyekkel, egyéni kérelmekkel foglalkozott. Ez lehetett birtokátírás, a birtoktulajdon igazolása, adóvita, erkölcsi-politikai magaviselet minősítése, megtelepedési, polgárjogi kérelem, - és most a jelzett időszak tipikus, leggyakrabban előforduló, és az egyén társadalmi hovatartozását is reprezentáló ügyeket soroltam föl; ezekből csupán egy-egy személyről tudunk meg valamit. De azokról és csak azokról az egyénekről, akik valamilyen oknál fogva, de mindenképpen személyes problémáik elintézése érdekében a hivatalhoz fordultak. Tehát ha valaki a több ezer oldalas mutatókönyvekből fáradságos munkával kikeresi egy adott időszak összes olyan ügyiratát, amely egy-egy városlakó társadalmi hovatartozását, vagyoni helyzetét tükrözi, akkor is csak részadatokhoz jut. Szerintem fizikai képtelenség ilyen módszerrel föltérképezni a városi társadalom egészét. Annál is inkább, mert 1872 előtt az összes ügyeknek legalább a 70 %-át -az általam felsoroltakat mindig- testület intézte el, s