Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

V. A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK FŐBB FORRÁSAIRÓL

szemléltette, önmagában semmiféle nemzetiségi célzatú telepítés nem vezethetett volna eredményre. A nemzetiségi régiók városai­nak magyarosodásában ugyan kétségkívül szerepet játszott az "anyaországi" vagy éppen fővárosi eredetű magyar értelmiségi-hi­vatali elem társadalmi súlya, de a város civilizációs-kulturális vívmányainak párhuzamos érvényesülése nélkül ez önmagában nem bi­zonyult volna elégségesnek. Ezt bizonyítja Liptószentmiklós ese­te, ahol a Kassa-Odenberg vasút hivatalában dolgozó magyar alkal­mazottak a magyar tanítókkal együtt teljesen elszigetelődtek s mintegy igazolták a vidékre mindvégig érvényben maradt asszimilá­ciós törvényt: a tenger elnyeli a szigetet. Tegyük hozzá, hogy a felvidéki városok magyarosodása a régió zsidóságának gyors ütemű magyarosodása nélkül elképzelhetetlen lett volna. A vármegyei ap­parátus elsősorban a helyi munkaerőpiacok korábbi egyensúlyának "felborulása miatt próbálta egyre hathatósabban szorgalmazni az ipartelepítést, de mindvégig igen kevés sikerrel. A kivándorlás és a belső migráció következtében főként az északkeleti megyék­ben a háború előtti években már akut mezőgazdasági munkaerőhiány alakult ki; a korábban aratómunkás fölösleget kimutató területek­re Galíciából érkeztek munkások az aratás idejére. A szlovák nemzeti mozgalom, annak csúcsintézménye, a Szlovák Nemzeti Párt csupán 1913-ban elkészült globális programtervezeté­ben próbált saját "szlovákiai" gazdaság- és társadalompolitikai koncepciót körvonalazni. Korábban állásfoglalásai elsősorban a kormányzati és vármegyei "felvidéki" politika bírálatára, eluta­sítására korlátozódtak. A szlovákok magyar lakta területekre köl­tözését, idénymunkáját vagy állandó letelepülését nem tartották veszélyes folyamatnak, sokkal inkább a történelem folyamán kiala­kult gazdasági egymásrautaltság természetes folyományát látták benne. Ezzel szemben a régióba költöző magyar hivatalnok-értelmi­ségi-alkalmazotti csoportok "civilizátor"- tudatát, társadalmi mintává váló kulturális szokásait annál keményebb szavakkal osto­rozták. Nem is beszélve a -szlovák mozgalom többszöri próbálkozá­sa ellenére a szlovák nemzeti eszményekkel semmiféle közösséget nem vállaló- zsidóság kíméletlen bírálatáról. A már említett nép­számlálási elemzések legfőbb tanúságaként a központi szlovák na­pilap a szlovák etnikai állomány önálló felmérését, nemzeti de­fenzív stratégia kidolgozását javasolta. (A magyarosodást azon-

Next

/
Oldalképek
Tartalom