Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

V. A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK FŐBB FORRÁSAIRÓL

egyes köteteket az általunk vizsgált esetek többségében megfelelő méretű és mennyiségű papírból bekötött kész könyvként vették használatba, nem utólag kötötték be külön ívenként. Erre azért kell felhívnunk a figyelmet, mert sok kötetben üres oldalak váltakoznak teleírtakkal, megszakadó adatsorok oldalak műlva folytatódnak, így, ha a kutató csak felületesen lapozgatja át a kérdéses kötetet, bizonyos évek keresztelési, esketési, halálozási adatait nem találja meg. A népmozgalmi adatok mellett, amint még utalunk rá, számos egyéb feljegyzés is található e régi matrikulák lapjain, amely szintén fontos lehet a kutatónak. Az anyakönyvekben folytatott kutatómunkát célszerű ezért annak számbavételével kezdeni, hogy a népmpzgalom minden területére folyamatosan megvannak-e az adataink. A népmozgalom egyes területeinek elkülönítésére kétféle vezetési módszerrel találkozunk, szinte valamennyi felekezetnél. Az egyik az ún. vegyes anyakönyv, amikor egy kötetben, a kötet különböző részein kezdik el a keresztelések, az esketések és a halálozások feljegyzését. A kötet méretétől függően több év adatsorai is kerülhetnek egy matrikulába. A másik módszer, amikor külön kötetbe kerültek a keresztelési, az esketési és a halálozási adatok. (Ez a gyakorlat a XVIII. század vége felé kezd általánossá lenni.) Az adatok bejegyzésénél három alapvető megoldást láthatunk: 1. az ún. annales forma, amikor a lelkész minden egyes bejegyzést rövid mondatba foglalva készít el és aláhúzással, vagy nagybetűvel írva emeli ki a neveket; 2. az adatok táblázatba rendezését elvégzi, azonban az egyes rovatok sorrendje változik, újabb rovatok kerülhetnek felvételre a későbbi bejegyzésekben; 3. táblázatos közlés, hosszú időn át állandó rovatokkal. A kutató számára az első változat jelenti a legnagyobb gondot, mert az adatgyűjtés során minden bejegyzést el kell olvasni, és azután gyűjthető csak ki a szükséges adat. A keresztelés, az eskétés és a halálozás feljegyzésénél az egyes népmozgalmi adatok elkülönítésében is két változat gyakori. A lelkész az adott évben úgy, ahogy a népmozgalmi események követik egymást, folyamatosan egymás alá jegyzi a keresztelést, esketést, temetést, az annales formát alkalmazva. A másik esetben mindhárom bejegyzésfajtát a kötet más-más részeiben vezeti,