Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

V. A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK FŐBB FORRÁSAIRÓL

Szaszkóné Sin Aranka: A NEMZETISÉG- ÉS TELEPÜLÉSSTATISZTIKA 18-19. SZÁZADI FORRÁSAI A társadalomtörténeti kutatás széles körben használt segédeszközei, tájékozódási forrásai a községsoros statisztikai adatokat tartalmazó kézikönyvek: történeti földrajzok, leíró statisztikai munkák, helységnévtárak, népszámlálások vonatkozó kötetei. Leggyakrabban akkor nyúlunk hozzájuk, ha egy vagy több település alapvető népességi adatairól -a lakosság számáról, felekezeti, nemzetiségi, kor és nem szerinti, foglalkozási megoszlásárólakarunk tájékozódni. A társadalomtudományok művelői által leggyakrabban forgatott községsoros kiadványok sora a 18. századtól napjainkig tart. Ha azonban egy vagy több településre vonatkozóan idősort állítunk össze e kötetek alapján, vagy az általuk regisztrált egységek körét hasonlítjuk össze, felfigyelhetünk az egyes kötetek által közölt adatok mélységében, és a számba vett egységek körében tapasztalható jelentős különbségekre. Az egyes források megítélhetősége érdekében több mint egy tucat 1773 és 1930 között keletkezett, Fejér megye területére vonatkozó adatközlésnek a megye településszerkezetére illetve a lakosság számára, felekezeti és nyelvi viszonyaira, illetve a megye településszerkezetére vonatkozó adatait vetettem egybe. Az összehasonlításba olyan, széles körben használt, országos szintű források kerültek bele, mint az 1773-as Lexicon Locorum, az 178487-es népszámlálás, Korabinsky, Vályi, Lipszky, Thiele és Fényes Elek országleírása és az 1863-as helységnévtár. A hivatalos statisztikai adatgyűjtés megindulása előtt keletkezett ezen adatgyűjtések kritikai értékeléséhez levéltári anyagot, egyházi sematizmusokat és az 1880 utáni népszámlálásokat használtam fel.

1 Mielőtt a különböző forrásokból összegyűjtött, településekre vonatkozó számadatok, megoszlások összehasonlításához kezdhetnénk, képet kell alkotnunk az egyes források regisztrációs gyakorlatáról . Ha például kézbe vesszük a legújabb, az 1985-ös helységnévtárt, azt látjuk, hogy noha az adatközlés lényegében községso-