Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
V. A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK FŐBB FORRÁSAIRÓL
lakosság 60 %-a, míg a déli részben csak 40 %-a. A már említett családszerkezeti elemzés lehetővé tette a kuruc államterület kb. egyhatodának vizsgálatát a família nagysága illetve jövedelme szempontjából. Eszerint 1707-ben Abaúj, Kis-Hont, Nógrád, Komárom, Esztergom, Gömör, Pest vármegyében, továbbá a Jászságban és a Hajdúságban 4,46 fős családlétszámot találtunk. Ugyanakkor Bártfa, Kisszeben, Késmárk, Besztercebánya, Libetbánya, Szatmár és Nagybánya civitasokban, valamint Németi, Felsőbánya és Rimaszombat oppidumokban a családlétszám nagysága csak 4,0 főt tett ki. 15 A népesség abszolút többsége mind falun, mind városban kiscsaládokban élt és családszámuk alatta maradt az öt főnek. Utalni kívánunk a nagycsaládok szerepére a kuruc jövedelem-összeírásban. Városon és falun együtt a népesség 39 %-a jómódúnak számított, de ezeknek csak egy része, kb. a fele volt valóban népes, nagy családlétszámú família! Zömmel a gazdag családok nem voltak egyben népes famíliák, de valamennyi nagy család gazdagparasztok közül került ki. Nagycsaládon a biológiai bázisában kibővült családot értik: házas testvérek, fiak, leányok, özvegy családfők stb. Csongrád és Jászfényszaru oppidumban, valamint a kecskeméti és rimaszécsi járásban, ahol leginkább találhatók népes famíliák, a mintegy 3.000 család kb. egyötöde tartozott a nagycsaládokhoz! A nagycsaládi keretben élő népesség aránya természetesen nagyobb, kb. a 28 %-ot is elérte. 16 Ha egybevetjük a család nagyságának és jövedelmének mutatóit, sajátos törvényszerűségre bukkanunk. A tíz megyére kiterjedő családlétszámi kimutatásban a szegényeknél csak 3,1 fő, míg a jómódúaknái 5,5 fő az átlagos családlétszám. Ugyanez az arány a városokban 3,3 illetve 5,4 fh a gazdagok javára. Eszerint a nagycsalád legalábbis a XVIII. század elején, inkább a jómódúak körében jelentkezik, mint a szegények között. 1 ^ A család kiterjedtsége párhuzamos jelenség a jövedelem nagyságával! Mint már utaltunk rá, a gazdagparaszti családok nagy többsége 5,6 fős volt, de csak kb. egyötödük számított, a házas testvérek és fiúk famíliáival együtt, valóban nagycsaládnak. Tíz fő fölötti famíliákat azonban csak ott kapunk, ahol egyrészt a cselédeket, szolgákat, másrészt a gazdasági okokból velük dolgozó és
