Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)

V. A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK FŐBB FORRÁSAIRÓL

tás, mely bennünket az értelmezésben segítene. Élhetünk a gyanúperrel, hogy néha -különösen a XVIII. század első felében- nem is készült. Ez a feladat nem egyszerű, ugyanis az adatokból segédeszközök, egykorú leírások és számítások révén nem egy országosan egységes, hanem esetenként helyi változatokat tartalmazó gondolatvilág és fogalomrendszer rekonstruálására kell felkészülnünk. Egyáltalán nem biztos ugyanis, hogy a Bács megyei görögkeleti szerbek, a mosoni római katolikus németek és a szatmári református magyarok között (szándékosan választottam eltérő területet, vallást és etnikumot) ugyanabban az értelemben használják a "familia" vagy a "felnőtt" és "kicsiny" korcsoport fogalmát. Ugyanígy elképzelhetők helyi variánsok, illetve az összeírási utasítástól való eltérés a XIX. század közepén akkor, amikor az osztrák népszámlálások bevezették a lakófél (Wohnpartei) famíliától tartalmában eltérően meghatározott -és véleményem szerint a korabeli magyarországi társadalom valóságától is némileg idegenfogalmát. Vagyis nyilvánvaló, hogy a történeti demográfiai források használata során mindig rekonstruálnunk kell -több ok miatt is- a készítők gondolatmenetét. Rekonstruálnunk kell először azért, mert forrásaink jelentős része lényegében a XIX. század elejéig-közepéig nem demográfiai célból készült, hanem adózási, körendészeti, közegészségügyi, vallási okok miatt, vagyspeciális csoportok (hadra foghatók, valamilyen kiváltsággal rendelkezők, egy bizonyos felekezethez tartozók, segélyezésre szorulók, stb.) felmérése érdekében. Másodszor azért, mert az összeírok és összeírtak társadalomképe, érdekviszonyai, pontosságigénye, a számok kezelésének módja és általában egész gondolkodásmódjuk eltért a miénktől. Adott esetben tehát sem egy XVIII. századi hivatalnok, sem egy lelkész tudatában nem állt ellentétben a pontos munkavégzés fogalmával az, hogy az összeírás alkalmával a községi pásztor családját vagy a háztartásokban élő, gyakran évenként cserélődő szolgákat kihagyja a népességből, éppúgy mint a fogadóban éjszakázó vándorló kézművéslegényt - hisz egyikük sem volt stabil tagja a helyi közösségnek. Ugyanígy, a kor embere számára az volt a fontos, hogy a bába a várhatóan nem sokáig élő gyenge csecsemőt ellássa szükség-keresztséggel, nem pedig az, hogy anyakönyvezzék. A betöltött évek száma pedig majdnem lényegtelen, csak azért kellett az anyakönyvbe házasságkötéskor feljegyezni,