Erdmann Gyula: Kutatás–módszertan konferencia, Gyula, 1987. augusztus 26–28. - Rendi társadalom–polgári társadalom 2. (Gyula, 1989)
V. A DEMOGRÁFIAI KUTATÁSOK FŐBB FORRÁSAIRÓL
külön keletkezett egyházi lélekösszeírások, a migráció, valamint család- és háztartásdemográfiai forrásadataink illetve a népmozgalomra vonatkozó egyéb összeírások gyűjtéséről és feltárásáról azonban (tudomásom szerint) még távlati tervekben sincs szó (és sajnos, űgy tűnik, hogy a mormonokat ezek nem érdeklik). Nincs előrelépés a vonatkozó földesúri anyagok összegyűjtése terén sem, bár helyi szerzők tollából sok rendszertelen adatközlés történt az utóbbi évtizedekben. A központilag, az Országos Levéltár "Urbaria et conscriptiones" állagának feltárására indított regesztázás a demográfia szempontjait figyelmen kívül hagyta s az állami-törvényhatósági levéltári anyagokban rejlő összeírásjegyzékek összeállításához hasonló vállalkozásokra sem a családi, sem az egyházi levéltárak anyagában nem került sor. Az említett 25 összeírásjegyzék megszületése következtében -melyet a megyei levéltárak többsége azóta is folyamatosan pótol és kiegészítjobb a helyzet a törvényhatósági összeírások, valamint a helyileg őrzött állami összeírások terén, feltéve, ha a szóbanforgó területi levéltára a mai Magyarországon található. Sajnos, a trianoni határokon kívül eső területek esetében (finoman szólva) rosszabbul állunk mind a feltártság, mind a kutathatóság tekintetében. Éppen ezért különösen sajnálatos, hogy az országos Levéltárban őrzött erdélyi Guberniumi Levéltár összeírásainak feltárása nem történt meg, hasonlóan a Helytartótanácséhoz illetve a Kancelláriáéhoz, melyek anyagai az ötvenes évek végi nagy összeírásjegyzék-készítési munkálatokból szintén kimaradtak. Az egyházi névtárak és a publikálásra került illetve kéziratos leíró statisztikák szisztematikus összegyűjtésére eddig szintén nem került sor, bár itt abban reménykedhetünk, hogy a könyvtárosok retrospektív nemzeti bibliográfiai munkálatai, valamint a nagyobb könyvtárak kéziratkatalógus készítési törekvései, ha a demográfiai adatok pontos feltárását nem is végzik el, de előbb-utóbb legalább a bibliográfiai alapot megteremtik ahhoz. Hasonló remények fűzhetők a demográfiai adatokat is tartalmazó közegészségügyi anyagok feltárásához - az orvostörténeti kutatás remélhetőleg jórészüket napvilágra fogja hozni, várhatóan előtt-utóbb teljesen feltáródnak a zsidó- és cigányösszeírások is a szóbanforgó etnokulturális csoportok iránt egyre intenzívebben érdeklődő kutatások során. Túl optimisták azonban nem lehetünk.
